Blogmolyolok!

Szóval helló.

Végre úgy döntöttem, hogy van időm, úgyhogy megcsinálom ezt a kihívást, ami végül is arról szól, hogy mi, írók írunk és írunk, és elvárjuk, hogy olvassák a történeteinket, ráadásul még kommenteljenek is, pedig gyakran mi magunk sem olvasgatunk blogokat, kommentelni pedig alig szoktunk. Változtassunk!

Már 15-én kikerült Fruzsi blogjára a Blogmoly bejegyzés, melyben szerepel az én kis blogom is [ itt ] Nem akarom megjelölni őt a bejegyzésben, hiszen már egyszer ki volt hívva, de azért szeretném fényezni egy kicsit ezt a csodás írót. Nagyon tetszik a blogjának kinézete, a cím, mintha csak krétával lenne írva, nagyszerűségesen tökéletes. A történetei megfognak, gyönyörűen ír, ne is említsük, mennyire precízen—

„Kezdjük már el!”

sometimes i think this love is sweet,

credit: freedormeater

Thor dühös és szomorú,
aztán már nem dühös,
és nem szomorú.



{ itt az előző rész }

Thorki AU, harmadik része a Thunder and Mischief sorozatnak, ez most ilyen boldogságos. Mert cuki vagyok. És mert én ilyen fura lélek vagyok, hogy hullafáradtan még kedvem van nekiállni egy TaM folytatásnak. Basszus, tényleg fura vagyok. Na, mindegy. Ööö. Érdekes lett ez a rész. Nem a jó értelemben. Úgy érzem, most nem igazán kaptam el a karaktereket. Mondjátok meg nyugodtan és szépen, javaslatokat is szívesen várok. Meg még rövid is lett. A Wordben többnek nézett ki. Szóval elnézést, de remélem, azért még élvezhető maradt a történet. Jó olvasást! :)

blue down, blue up, blue inside

credit: Evan

Bucky.
Tenger.
Madarak.
Sajnálom.

Írtam magyarra egy szörnyen rövid novellát a vízről, vagyis inkább arról, ami eszembe jutott a vízről. Hagytam, hogy barátkozzanak a szavak, megírtam a füzetembe, aztán olyan büszke voltam rá, hogy bemásoltam Wordbe, kibővítettem egy kis Buckyval, és most felteszem a blogra. És nagyon fogtok érte utálni. Az ehhez a történethez elfogyasztott zsepik költségét én állom. Jó szórakozást...?