december 28, 2022

Zinikornis kiábrándítóan homoszexuális 2022-es könyvtára

2 megjegyzés:

Arra gondoltam, egy könyves-olvasós poszttal zárom az évet, ami legalább egy kicsit kapcsolódik a blog eredeti témájához. (Meg így 12 darab posztot mutat erre az évre, és ez tetszik. Ha már nem több, legalább 12 legyen meg.)

Az első Vándornotesz bejegyzés végén, a { Lezárás } részben írtam, valamint { instán } egy sztoriba is kiírtam akkor, hogy visszatért az olvasáshoz való kedvem. Sajnos nem mondhatom könyvfalásnak, mert azért abba az egykori állapotomba nem kerültem vissza (még?) ‒ bár szeptember-október során volt egy rövid ‘falós’ szakasz ‒, de határozottan elmúlt a nagy pangás.

Ennek örömére most szeretném megosztani veletek azt a kemény tizennéhány könyvet, amit elfogyasztottam ebben az évben. (Nem számolva a fanfictionöket, képregényeket, és egyéb neten olvasott irományokat.) Rangsoroltam őket, és 1-5 csillagot is kapott mindegyik. Habár egy kicsit necces egy listára venni mindezen könyveket, hiszen sokat nem tudok egymáshoz mérni (különböző kategóriák, ezért különböző módon értékelem őket), ahhoz sajnos nem olvastam elég könyvet az évben, hogy külön kategóriákra szedjem őket. [De azért büszke vagyok magamra, hogy az év elején kitűzött 10 darabos, majd 12-re változtatott kitűzésemet bőven felülmúltam: hivatalosan { 14 könyvet } kiolvastam.] Úgyhogy megtettem minden tőlem telhetőt, hogy viszonylag igazságos legyen mind a rangsorolás, mind az értékelés [néhol nem az].



december 20, 2022

Vándornotesz #2

Nincsenek megjegyzések:
Újabb kis beszámolóval érkeztem nektek!
(Nem, úgy látszik, történeteket már nem kaptok soha többet, lol.) 

Szeptemberi történések történése: 2022. 09. 15.‒27.
E jelentés leadása: 2022. 10. 08. (azta, most tökre időben vagyok!)


Mint ahogy { instán } is láthatjátok, még itthon vagyok ‒ mármint nem Skóciában/Írországban ‒, mert azért fontosnak tartom a kikapcsolódást, relaxálást is. Nem lehet állandóan menni és csinálni, kellenek azok leülős időszakok is néha. Mindegy, hogy drága Zinikornisotoknak az csupán pár hét maximum. 

Gondolkoztam, hogy ezt a részt egyáltalán megírjam-e, de arra jutottam, hogy ha már mostanság úgyis valamiféle személyes naplóként él a fejemben ez a blog, miért ne írjam le ezt is? Az utazás része nem nagy szám (legalábbis számomra már egészen rutinná avanzsált ez az útvonal, de másnak lehet, hogy érdekes ez is), ám az ott töltött pillanatok fontosak és kedvesek voltak számomra. 

Hogy hol? Hát naná, hogy a szívem csücskében. Irány Németország szamárfüle!