Stucky went shopping

Nem a legideillőbb, de ezt találtam.

Steve és Bucky
boltba mentek.
Kábé ennyi.

Stucky fanfic, full fluff, nagyon rövidke. Humorosnak szántam. Nem lett túl humoros. Késő este írtam, mert jól esett. Előismeretek nélkül könnyedén olvasható. Élvezni javasolt és hatásos.

Úgy kezdődött, hogy Steve és Bucky vásárolni mentek. Végigzötyögtek a metróval öt megállót, aztán sétáltak egy kicsit (mivel Bucky egyenesen ellenállt és tiltakozott, mikor Tony javasolta, hogy tanuljon meg vezetni, Steve pedig félti a becsületét. Meg mások életét). 

A bolt bejáratánál Steve szarakodni kezdett a bevásárlókocsival. Jó pár perc elteltével Bucky megunta, és a fémkarjával leszakította a kocsit a láncról. Steve felszisszent, és közölte, hogy ezt majd ki kell fizetniük. Bucky afelől érdeklődött, hogy mégis kinek. Steve nem tudott kielégítő választ adni.

Steve a bevásárló listára lesett, ami teljes mértékben az ő mániája volt egyébként. Az emberek oldalirányban kerülgették őket, mivel voltak szívesek az út közepén leparkolni a kocsit.

- Uborka - állapította meg. Buckyra nézett.

Bucky bólintott.

- Uborka - ismételte Steve, aztán kifejtette: - Az meg mi a francnak?

- Olvastam egy receptet. Kell hozzá uborka.

- Csemege, kígyó, kovászos?

- És még te mondod, hogy beszéljünk szépen.

- Ezek uborkafajták.

Bucky meglepettnek tűnt. Aztán aggódni kezdett.

- Azt írták, uborka. Azt hiszem, salátával.

- Kígyóuborka lesz az - mondta egy nő, ahogy elhaladt mellettük. - Ecetes uborkasaláta. - És ezután már a kisfia kötötte le minden figyelmét.

Steve kedvesen megköszönte a segítséget, és elindult előre. Bucky a nyomában.

A ruha részleghez érve Bucky lecövekelt egy akciósan is elég drága Amerika kapitány póló előtt. Steve hiába tiltakozott; Bucky ellentmondást nem tűrően magáénak követelte. Végül Steve beadta a derekát. Bucky ígért neki egy Télkatona pólót cserébe. Steve ki volt engesztelve. Tényleg.

- Vaj, liszt, élesztő, sajt, kukorica, sütőpor - sorolta Steve. - És holnapra valami húsos kaját akartam készíteni.

- Ilyen sorrendben - mondta Bucky.

- Ugye tudod, hogy a sajt pont a vaj mellett van?

- Nem baj. Ilyen sorrendben.

- Akkor vaj.

Szóval beszerezték a lista pontjait. Ilyen sorrendben. Habár ez két plusz kört jelentett.

Végül beálltak egy sorba. Onnan egy másikba küldték őket. Aztán Bucky úgy döntött, hogy a mellettük lévő sor rövidebb. Azzal nem számolt, hogy az öreg hölgy a sor legelején nem tud számolni, és képtelen eldönteni, mit vigyen vissza.

Jó tíz perc „Legyen a saláta. De az a Riley kedvence. Talán a narancs. De azt a Tommy szereti nagyon. A paradicsom…” után Steve megelégelte, és előrefurakodott.

- Jó napot, hölgyem, hadd segítsek, hölgyem. - Steve idegesen rábökött valamire, teljesen random módon. - Tessék, az újság lesz az. Visszaviszem, sietek. Ön fizessen csak addig.

Az eladó hálásan pislogott felé.

Steve visszaállt a sor végére.

- Gratulálok - súgta Bucky -, kábé ez volt a legelső alkalom, amikor Steve Rogers udvariatlan volt valakivel. Ez egy mérföldkő.

- Ugye azért nem voltam annyira udvariatlan?

Bucky kuncogva Steve oldalába bújt, és várta, hogy megmozduljon a sor.

- Hölgyem, ez még mindig túl sok - közölte az eladó fáradtan. - Válasszon még valamit, kérem.

Bucky lefejelte Steve vállát.

Az egész sor felsóhajtott. A fél sor elhagyta a helyét, köztük Bucky és Steve is.

Steve megszabadult az újságtól, amit még mindig a kezében szorongatott, aztán Buckyval együtt szemlélni kezdték a sorokat.

- Ott van egy nyanya, azt inkább hagyjuk - mondta Bucky.

- Ne hívd nyanyának - szólt rá Steve. - Itt túl sok minden van az emberek kosarában.

- Ez tele van gyerekekkel - folytatta a szemlélődést Bucky.

- És az? Nézd, ott. Sokan vannak, de csak pár-pár dolgot vásárolnak. És csupa fiatal.

- Akkor az ötös kassza nyert, gyerünk.

Ez a sor már átlag 3 centi per perc sebességgel haladt. A többi valóban lassabb volt, pont mint megállapították.

- Na, ez is megvolt - szusszant Bucky, mikor végre kijutottak a boltból. - Megyünk főzni?

- Persze, hogy megyünk - mosolygott Steve.

Bucky kapott egy szájra puszit.