i'm like a black cloud, loving like a storm

credit: golikethat

Thor és Loki testvérek.

Testvérek, akiket nem köt össze vér.

Testvérek extrákkal.

Kapcsolatuk bonyolult, meghatározatlan.

Thor/Loki, modern AU. Végre egy több részes fanfiction. Loki defektes, mint tudjuk, Thor pedig szereti a testvérét, vagy hogyisnevezzem - mert testvérek, tényleg, és ezt tudják, csak néha... szeretik elfelejteni. Szomorú hangulatú. Főleg. Vagyis próbálkoztam. Az előismeretekről: végül is a legfontosabbakat leírtam itt és benne is, úgyhogy mehet. (Testvérek, de Loki igazából örökbefogadott, szóval nem testVÉRek; Loki problémái az ún. apjától jöttek, Odintól, és végül is azt hiszem, ennyi. Ja, és Sif lány. Csak szólok. Én nem tudnám kitalálni magamtól. Olyan történetem nincs, amiben nem lenne legalább egy lány szereplő. Jane-ről majd később, hiszen itt sincs benne igazán.)

Minden, amit Loki valaha is tudott a szeretetről, az az, hogy fájnia kell. Akkor csinálod jól, ha fáj neked, és fáj azoknak, akiket szeretsz. A szeretetről nem kell szót ejteni - úgyis érzed, hisz ott van a szívedben az a kínzó gyötrelem.

Ezért Loki, amikor csak tudta, próbálta elkerülni, hogy megszeressen valakit. Nem értette, micsoda önsanyargató lények Thor barátai, Thor, vagy úgy az emberek összességében: boldogan élni apjukkal, anyjukkal, önfeledten játszani testvéreikkel, várni és vágyni a szerelemre… és utána egész életükben szerelmesen élni, ezzel a nyomorúságos, marcangoló érzéssel a szívükben.

De bármennyire próbálta is ezt elkerülni, Loki újra és újra rádöbben, hogy még mindig van valaki, még mindig szeret valakit.

És tudja, hogy Thor az, érzi; őt is ki kellene taszítania az életéből, és akkor már tényleg boldog lehetne. Azonban nem tud elszakadni tőle - mintha valami láthatatlan lánc tartaná őket össze, Loki soha nem tudja maga mögött hagyni testvérét: minduntalan vissza-visszatér, aztán újra csak átkozza magát érte. Nem hiszi, hogy egy testvéri kötelék, melyet még a vér sem fon egybe, lehet ennyire erős a szívében, úgyhogy tovább feszegeti a határokat, tovább próbálkozik, míg egyszerre - reményei szerint - kinn nem tudja majd Thort az életéből.

- Testvér - hallja Thor hangját, - gyere a tetőre. A többiek már várnak.

És Loki megy, habár „a többiek” nem kötik le igazán. De ha Thor hívja, megy, követi őt bármerre, vakon - és ezt utálja, és ettől meg akar szabadulni.

- Itt az elveszett fiú - üdvözli őt Fandral, amikor felér a tetőre.

Loki biccent a társaság felé, majd Thor mellé ül, aki addigra már letelepedett a sort formáló barátai oldalára. Volstagg egy sört dob Lokinak. Mind az eget kémlelik.

- Mit is keresünk pontosan? - kérdezi Loki bizonytalanul.

- Csillaghullást emlegettek mára – mondja Sif.

- Csillagokat keresünk - tisztázza Hogun.

- Amik hullnak – teszi hozzá Volstagg.

- Aha - bólint Loki.

Belekortyol a sörbe, és Thor oldalának dől.

Chicago sötétbe borult, csupán a hold és az utcai lámpák adnak fényt az éjszakai életnek. Az égbolt felhőtlen feketeségét apró, fehér csillámokból álló lepel takarja. Minden olyan mozdulatlannak tűnik.

- Nem hiszem, hogy csak mi vagyunk az egész világban - mondja Sif. - Biztos van élet máshol is.

- Lennie kell - helyesel Hogun. - Valószínű, hogy ezt a hatalmas helyet nem csak mi, emberek lakjuk be.

- Szerintem több párhuzamos univerzum létezik - mondja Loki, - és mindenhol azt gondolják, hogy nem kizárólag ők vannak, pedig de, a saját univerzumukban egyedül vannak, és mindenki csak a saját univerzumát ismeri, még azt sem teljesen, és…

- És ez olyan ijesztő és megnyugtató - fejezi be Thor.

Lokira mosolyog. Loki mosolyog, bár inkább magának.

- Igen.

Néha azt gondolja, ilyen a szerelem, és hogy talán mégsem kell fájnia.

Thor átöleli a derekát.

Loki markol, karmol, Thor simít, csókol; Loki erőszakos, követelőző, Thor gyengéd, óvatos; Loki gyors; Thor lassú.

Loki kiált. Thor nyög.

Loki szuszog. Thor horkol.

Thor ölel. Loki hagyja.

Mindig Thor kel fel előbb. Kimegy a konyhába, és kávét készít, meg némi pirítóst. „Vaj,” írja a hűtő ajtajára mágnesezett bevásárló listára, és dzsemet ken a kenyerekre.

Régóta csinálják már ezt: testvérnek nevezik egymást, úgy is viselkednek, aztán, mikor egyedül vannak, a lakás biztonságos takarásában, ölelkeznek, csókolóznak, és levezetik az egész napos feszültséget meg titkolózást az ágyban.

És nem beszélnek róla. Ez ilyen kimondatlan szabály.

Loki kivánszorog a hálószobából, és Thor felé indul. Elmarja a pirítóst, majd méltatlankodva felnéz.

- Dzsem?

- Elfogyott a vaj.

Loki sóhajt, és megeszi a pirítóst.

- Ennyit a diétáról.

- Így is csontsovány vagy.

- Onnan fentről biztos úgy tűnik, hegyomlás.

Thor Loki köré fonja izmos karjait, és csókot nyom eperdzsem ízű ajkaira.

- Látok, amit látok - mondja. - És én azt látom, hogy gyönyörű vagy.

- Hagyd. A diéta attól még marad.

Thor szereti ezeket az édes pillanatokat, mikor Loki boldog. Thor csak azt akarja, hogy Loki egész életében boldog legyen, de mintha testvére teljes erejével próbálna ellenállni ennek.

„Találtam neked egy tökéletes lányt, barátom. Jane. A bárban dolgozik. Találkoznod kell vele.”

Fandral

Loki látta az üzenetet.

Loki nem akarja beismerni magának, hogy féltékeny.

Thor elmegy, mert nincs más választása - a lány a bárban dolgozik, egyszer így is, úgy is találkozik majd vele, hiszen az a törzshelyük -, de biztosítja Lokit, hogy semmi nem fog történni. Loki azt mondja, tegyen, amit akar.

Loki tudja, hogy ő és Thor testvérek, ha nem is vér szerint. A barátaik is tudják. Mindenki tudja.

Azt is tudják, hogy Thornak, felnőtt férfi léte ellenére, még nem volt barátnője.

Thor egyik nap bosszúsan tér haza, szomorúan szinte.

- Azt hiszem, randizni fogok Jane-nel - közli.

És akkor kitör a vulkán.

{ kérem a következő fejezetet! }