but then life goes on.

credit: Cabaret del Diavolo

Thor boldog.

Loki is boldog.

Együtt boldogok.

{ itt az előző rész }

Utolsó fejezet a Thunder and Mischief sorozatból, srácok. Négy részes lett. A végét *lehet* hogy egy kicsit túlhúztam, de összességében büszke vagyok a munkámra. Remélem, ti is :D Jó olvasást!

Hát, nem így képzelték el a dolgot.

Thor úgy gondolta, fogják magukat, és másnap reggel csendben távoznak. Talán hagy egy megindító levelet a barátainak, melyben arra kéri őket, hogy ne keressék őt, ne hívogassák - hogy békéljenek meg a döntésével, fogadják el: hagyják annyiban és felejtsék el őt. Hitt ebben. Mégis ki állítaná meg őket? Szabad emberek, azt tesznek, amit csak akarnak. Florida, New York, California, valami híres helyre vágyott. Loki nem nagy híve a meleg, tengerpartos részeknek, azt mondta, legyen Manhattan. Kiegyeztek egy köztes „valahol New Yorkban” állapotban. Landol a repülő, kivesznek egy szobát valami motelben, és aztán majd eldöntik, hol élnek. „A spontán döntés soha nem lehet rossz,” állította Loki. Thor éppen jegyet foglalt volna, mikor félbeszakította őt az ajtó nyílásának hangja.

Fandralra pillantott, mosolygott. A barátja álla a földet verdeste.

Másodperceken belül minden testrésze a földet verdeste.

- Úristen. Úristen. Úristen.

- Azóta hívogatja az istenét, mióta magához tért. Ha vendéget várunk, szóljatok, megterítek.

- Loki! Sokkos állapotban van. Lehet, hogy mentőt kéne hívnunk.

- Szerintem kiheveri. Évek kérdése, ahogy látom.

- Nem vicces.

- Úristen, úristen, úristen.

- Basszus, ennyire jók vagyunk a rejtőzésben?

- Pedig azt hittem, mindenki átlát rajtunk.

- Úristen.

- Bűntudatnak hívják.

- De nem szégyelltem. Téged nem tudnálak szégyellni.

- Attól még rosszat tettél. Ilyenkor jön a jó öreg haver, a bűntudat.

- Te nem érezted ezt?

- Nem érdekelt. A te barátaid.

- Úristenúristenúristen.

- Szerinted mit tegyünk, Loki?

- Szerintem hagyjuk itt, és tűnjünk el azzal a repülővel most.

- Nem hagyhatjuk itt teljesen egyedül, rémülten!

- A véleményemet kérdezted.

- Várjunk még egy kicsit, tudod, hátha.

- Jézusomjézusomjézusom.

- Nézd! Tud szinonimákat!

- Ez jó jel, Loki, szerintem kezd magához térni.

- JÉZUS.

- Szerintem meg hallucinál. Látja Jézust.

- Ti ketten… Jézus.

- Nem, én Loki vagyok, ő meg Thor.

- Loki!

- Mi van?

- Szóval ti… Ti izé. Oké, nagy levegő. Jól vagyok. Srácok, ez nincs rendben. Ti együtt vagytok?

- Mondhatni, valami olyasmi.

- Valljuk be az igazat, Thor, sok-sok szex némi érzelemmel.

- Úristenúristen…

- Te élvezed kiakasztani az embereket, ugye, Loki?

- Lehetséges.

- Na jó, Fandral, nézd, ez nem olyan vészes, mint gondolod.

- Testvérek vagytok!

- Papíron.

- Attól még úgy van! Amit csináltok, az… rossz, és, és, és illegális! Most, hogy tudom… Ez egy bűntény. Hívnom kell a rendőrséget.

- Meg ne próbáld, különben…!

- Loki!

- Szerinted hagyom, hogy ez a kis mocsok elpusztítsa azt, amink van?

- Ezért most megfenyegeted őt? És ha elmegyünk? Utána ugyanúgy hívhatja a rendőrséget. Nem fog félelemben élni mindörökké. Valamint ismerem őt, nem tudja tartani a száját. A fenyegetés nem jó megoldás figyelembe véve, hogy el akarjuk hagyni Chicagót.

- Maradni nem fogunk, Thor. Elegem van a helyből és a barátaidból. És nem fogom nézni, ahogy Jane a szemem előtt mászik rád…

- Mit tegyünk hát?

- Thor! Telefon van nála!

Minden szörnyen gyorsan történik. Loki fut, és egy ugrással a földre teríti Fandralt. A telefon kiesik a kezéből. Loki verni kezdi a férfit, csípi, marja, ököllel püföli. Közben kiabál: „nem hívsz te senkit, békén hagysz minket, hallod, nem teszel tönkre minket, végre boldog vagyok, felfogtad, itt a vége…” Fandral próbál védekezni, vissza is üt néha, de az arca már erősen vérzik. Thor csak bámul, ámul, nem tudta, hogy Loki tud ilyen erős is lenni. Aztán észbe kap, közelebb férkőzik, rángatja Lokit, hogy másszon le Fandralról. „Loki, hagyd abba, Loki, elég lesz,” mondja, ismételgeti. Semmi haszna. Thor erősebb Lokinál, mégsem tudja leszakítani őt Fandralról egy jó darabig. „Loki, megölöd őt!” - sikítja Thor, mikor végre sikerül lehámoznia a két férfit egymásról.

Fandral egy vértócsában fekszik. Szemei felduzzadva, orra természetellenesen, szája, arca több helyen felszakadva.

Lokin pár horzsolás, egy monokli, semmi több.

Thor érintetlen.

Nem tudja megállni, tudja, hogy rossz, de csodálatot érez Loki iránt.

Thor leguggol, és két ujját Fandral nyakához szorítja. Semmi. Feláll, és hevesen megcsókolja Lokit.

- Hívjuk a rendőröket?

- Van más választásunk?

- Még mindig elmehetünk.

- A mi lakásunkban fekszik, Thor. Tudni fogják, hogy én tettem. Te meg bűntársam voltál. Megtalálnak, bárhová megyünk.

- Új életet kezdünk. Megváltoztatjuk a nevünket, eltorzítjuk az arcunkat…

- Úgy akarod leélni ezt az új életet, hogy folyamatosan menekülünk a rendőrük elől?

- Tudom, hogy megtalálnak, Loki. De addig is, éljünk boldogan. Olyat még nem csináltunk.

- Foglald a jegyeket, hozom a bőröndöket.

Rövidesen már egy New York-i járaton ülnek. Loki Thor vállára hajtott fejjel alszik, míg a szőke zenét hallgat, és bámul ki az ablakon.

Nevet változtatnak. Valami átlagos lesz a legjobb. Levágatja a haját, talán felszed pár kilót. Loki is levágatja a haját. Egy szakáll vagy bajusz is jól jönne. Felvásárolnak majd egy pár sapkát. Sminkből is fel kell raktározniuk. Minimum egy évet nyernek vele, valószínűleg többet. New York nagy, nem lesz olyan egyszerű megtalálni két teljesen más embert név nélkül. Aztán kibérelnek valami szép lakást, erkéllyel. Egy hálószobásat. A közepén nagy franciaággyal. Megtehetik, hogy jól éljenek, nem kell spórolniuk, úgyis megtalálják őket hamarosan. Beviszik őket a börtönbe, és nagy valószínűséggel ott halnak meg. Szép életük lesz. Tényleg.

Thor megcirógatja Loki haját. Loki álmos szemekkel felpislog rá.

- Gondolkoztam - suttogja Thor. - Hogy mi is ez kettőnk között. Nem egyéjszakás kaland, nem párkapcsolat, nem múló szeszély, biztos, hogy nem bűntény, hát mi lehet? Rájöttem.

- Na és mi ez?

- Szerelem.

Úgy megy, ahogy Thor elképzelte. Kivettek egy gyönyörű lakást, nagy fürdővel, erkéllyel, egy hálóval, aminek a közepén roppant franciaágy helyezkedik el. Ikeás bútorokkal rendezték be. Loki sokat szenvedett a szekrénnyel, amit az ágy mellé akartak tenni, aztán lemondott róla, és visszacsomagolta inkább. A padló igazán nagyszerű, a bejáratnál, az erkély előtt és a háló ajtajánál hangosan recseg, így Thor tudja, mikor akar Loki ráijeszteni. Az erkélyre muskátlikat ültettek egy cserépbe. A konyhában van egy kisebb kihasználatlan fal, azt hosszában csíkosra festették a szivárvány színeivel, nagyon hangulatos. Ugyanott a plafonon egy kis sajtdarab díszeleg, amit Loki teremtett oda, mikor kicsit túl magasra dobta a pizzát, amit éppen készített. A pizza leesett, de némi sajt fent maradt. Mindegy, úgy hagyták, mondván a következő tulaj gondja - ők lusták afféle feladatokhoz, mint a plafon tisztítása. Egészen kényelmesen befészkelték már magukat. Sok időt töltenek együtt, kettesben. New Yorkot is felfedezik szépen lassan, bár még nem igazán mernek kimerészkedni az utcára, a biztonság kedvéért inkább bent maradnak. Szeretnek itt élni.

Egy év múlva még mindig ugyanez a helyzet. Kivéve, hogy már kimennek az utcára. Sokszor. Szabadon. Boldogan, önfeledten. Külsőre egészen megváltoztak, igaz, belsőre is talán, de rájuk lehet ismerni. Nem ez bátorította fel őket, nem. A helyzet az, hogy jól vannak. Éltek. Együtt voltak. Most már nem érdekelné őket, ha valamelyik sarkon hívja valaki a rendőröket, és letartóztatják őket. Szomorú lenne, tényleg, de - és mindketten ezt gondolják - még ha ebben a pillanatban meg is halnának, boldogok lennének. Nem éreznék úgy, hogy kimaradt valami az életükből.

Úgyhogy felszabadultan mászkálnak az utcán, kézen fogva, felszegett állal. Éttermekbe mennek, moziba, megmászták a Szabadság hölgyet, dolgoznak, és halad előre az életük.

Még egy év múlik el. Thorban bűntudat kezd formálódni egyre és egyre erősebben. Beszélt Lokival is erről, de nem tudott mit mondani erre. „Felejtsd el,” ez volt a nagy tanács. Végül is annyira nem foglalkoztatja a dolog, hamar túltesz rajta - de azért álmában gyakran előjönnek az emlékei: ahogy csak állt, nem tett semmit, bámult, nézte Lokit, ahogy agyonveri a legjobb barátját. És utána csodálta őt, és megcsókolta. Emlékszik még arra a szenvedélyre. Szerelmesen csókolta. Talán begolyózott.

Három éve történt az incidens, és még mindig nem találták meg őket. Thor kezd felszabadulni. Nem lesz semmi, nem jönnek rá. Sok idejük van még. Felötlik benne a házasság ötlete. Még abban az évben megkéri Loki kezét, és esküvőt kezdenek szervezni. Decemberben sor is kerül rá. Fehér telet fognak ki, aminek mindketten nagyon örülnek, hiszen így gyönyörű esküvői képek készülnek kettőjükről.

A következő év battyog: januárban nászútra mennek Kanadába. Thor szerez pár barátot, Loki pedig csendben imádja a fenyőket és a hideget. Márciusban Sif felhívja Thort, és beszélgetnek egy kicsit. Thor zárkózott a lánnyal, nem mond sokat. Hamar bontják a vonalat. Ezután a férfi pár napig csendes és feszült. Júniusban nyaralni támad kedvük, Michiganbe utaznak, egy tó melletti házikóba. Két hetet terveznek maradni. „Merész húzás,” konstatálta Thor, mikor Loki felvetette az ötletet, „az majdnem Illinois mellett van. Ránk találhatnak.” De aztán elhessegették a gondolatot, hogy már negyedik éve, hogy Az A Dolog történt. Elfelejtették. Amúgy is, nem mindegy? Most már mindegy, hogy börtönbe mennek-e vagy sem. Egyik nap Hogunnal találkoznak a tónál. „Volstagg csak holnap jön,” közli. Beszélgetni akar Thorral, de nem igazán megy nekik. Thor feszült. Loki óvatos, nem láthatják őket együtt úgy. Aztán mégis közbevág, „mennünk kéne,” javasolja, „tudod, van az az izé…” Thor hevesen bólogat, összepakolnak, és indulnának, de Hogun megérinti Thor vállát, és a szemébe néz.

- Hallottad, hogy Fandral meghalt, igaz?

- Hallottam. Négy éve volt, ha jól emlékszem?

- Igen. Nem voltál itt a temetésen.

- Más dolgom volt, de hidd el, gyászoltam.

- Egy ideig semmi hír nem volt a haláláról.

- Egy ideig? - Thor idegesen Loki felé pillant.

- Pár hónapja bejelentették a rendőrök, hogy nyomra bukkantak. A gyilkos New Yorkban tartózkodik. Csak azt akartam mondani, hogy legyetek óvatosak, srácok.

Thor arca ellágyul. - Kösz, Hogun. Vigyázni fogunk.

Azzal Thor és Loki távozik. Még egy hét lenne a nyaralásból, de összeszedik a cuccaikat, és visszautaznak New Yorkba. Nem akarnak találkozni semmi régi rossz emlékkel.

Hazaérve Loki felveti, hogy költözzenek Kanadába. A júliust már ott töltik. Aranyos kis kertes házat vettek. A kert végében majd karácsonyfát is állítanak, ha eljön az ideje. A kerítést zöldre festették, nagyon jól mutat. A postaládára azt írták, „Jim és George Smith,” különböző színekkel mázolták, olyan otthonias érzést ad. A ház fehér lett, az ajtó és a tető piros. A bútoraik többségét elhozták New Yorkból, amiket pedig pótolniuk kellett, azok fából vannak, sötétek. Összességében nagyon jól mutat, és olyan kanadai feelingje van. Új kispárnákat vettek, természetes színűek, barnák, zöldek, fehérek, és aranyos szövegek vannak rajtuk. Van egy, amiből kettőt vettek, egyet Thornak, egyet Lokinak, az van ráírva, hogy „I have a wife husband.” Itt is nagyon jó élni, talán még jobb, mint New Yorkban.

Decemberben karácsonyfát állítanak a kertben, ahogy eltervezték, szépen feldíszítik, égőkkel, meg minden, nagyszerűen mutat, melegséget áraszt. Megünneplik a karácsonyt, nagyon boldogak. Loki még mindig nem jó az ajándékozásban, úgyhogy inkább több hasznos, apró dolgot vett, most éppen zoknit, egy kocás inget, egy beanie-t, és egy bögrét, amin aranyos kötött „ruha” van, tea, kávé vagy kézmelegítőnek, ki tudja. Thor a kedvenc közös képüket hívatta elő nagyban és kereteztette be, amit aztán ki is tettek a nappaliba; és vett még egy nyakláncot Lokinak, egy olyan kliséset, amin egy fél szív van, a másik fele pedig Thor nyakában lóg.

Később, december vége felé egy este az évfordulójukat ünneplik. A kanapén vannak egymásba fonódva egy csodás szex után, és pezsgőt kortyolgatnak.

Újévkor ugyanez a felállás. Hangosan számolnak a tévével együtt, és mikor az „egy” elhangzik, megcsókolják egymást. Szörnyen boldogok. Rögtön ezután kopogtatás hallatszik. Thor nevetve-mosolyogva nyit ajtót, pezsgővel a kezében. Rendőrök állnak kint. Le akarják tartóztatni. Thor nem ellenkezik. Mosolyog. Loki is megjelenik az ajtóban, előkerül még egy bilincs. Thor felhörpinti a maradék pezsgőjét, leteszi a poharat, újra megcsókolja Lokit, majd a kezét nyújtja a rendőrök felé. Elvezetik. Lokit másik autóba ültetik.

Ravaszul elrejti a nyakláncát, mikor megmotozzák, mikor átöltözik, és csak a cellájában veszi elő újra. Eldugja a pólója alá. Ebédkor találkozik Lokival újra. Ő is viseli a nyakláncát. Egymás mellé ülnek és összemosolyognak. „Örökké,” suttogja Thor. Loki mosolyog, és elismétli. Tudják, hogy egy nap agyon fogják itt verni őket. Ha nem, itt lesznek, míg meg nem öregszenek. De mindegy már. Együtt vannak és boldogok.