nem tudom kit illet a dicséret |
nem tudom kit illet a dicséret |
Наталья
Романова, Natalia Romanova.
Azért
van itt, hogy kiképezzék. Nem jó semmi másra. Csak ölni tud. Senki nem veszi
észre a nőket. Tökéletes lesz a munkára.
Pont,
mint mindenki más.
28-an
vannak. Csak egy a sok közül. Nem különleges. Ha valamelyik lány legyőzi őt,
semmivé válik. Senkit nem fog érdekelni.
Szóval
éber marad, keményen edz, és sorra győzi le a többi lányt. Ha legyőzte
mindegyiket, tökéletes lesz a munkára.
Hogy
mi is a munka, azt még nem tudja. De nincs más választása. Ezt kapta az élettől.
Kihozza belőle a legjobbat.
Azt
mondják, a Tél Katonájának hívják. Azt mondják, veszélyes. Azt mondják,
elvesztette az eszét, vagy soha nem is volt neki. Azt mondják, elfogták, és
hogy nem ő irányítja a tetteit.
Nem
mondják meg Nataliának, természetesen. De ezzé a tökéletes kémmé csiszolták őt,
úgyhogy használja ezeket a képességeket, amikor úgy gondolja, az az ő javát
szolgálja.
Azt
is mondják, hogy a Tél Katonáját meg kell ölni. Mivel mondták azokat a
dolgokat, hogy nem felelős a tetteiért, Natalia úgy gondolja, hogy életben kéne
maradnia. De soha nem kérdezik meg a véleményét, amikor elküldik őt megölni
valakit. Szóval Natalia öl, anélkül, hogy tudna bármit is az áldozatairól.
Meg
kell ölnie a Tél Katonáját; ő lesz az új arctalan hulla a szekrényében. Így
döntöttek.
Nem
kellene, hogy tudjon róla bármit is azon kívül, hogy ő egy rosszfiú, aki
lövöldöz mindenre, ami mozog. És mindig befejezi, amit elkezdett.
„Nem
jó. Jobb halottan.”
Tudja,
hogy azt kell tennie, amit parancsolnak neki. De, másrészről, tudja, hogy ez
nem az igazi önmaga. Csak valami, amit csináltak belőle.
Mindig
megígéri magának, hogy nem fog kihallgatni ilyen dolgokat. De aztán mindig
megteszi.
De
nem kérdez, és nem beszél. Már csinált ilyet. Profi. A beszéd nem az ő munkája.
Megy,
és megpróbálja megölni. Úgy látszik, [a Tél Katonája] felkészült. Úgy látszik,
rendes pasi. Tudja, hogy nem kéne megölnie. Szóval nem próbálkozik tovább.
Inkább beszél.
*
Зимний
Солдат, a Tél Katonája.
Azért
van itt, hogy öljön, csak azt, amikor és ahol parancsolják neki. Tilos a
szabályokkal szembe mennie; tudja, mit kap akkor. Tilos visszahátrálnia a
küldetésekből; tudja, mit kap akkor. Kötelessége szót fogadni, mindig és
örökké; tudja, akkor nem kap semmit.
Jobb,
amikor szót fogad.
Azt
is tudja, hogy kötelessége elmondani nekik mindent, ami történik. Ezért mondja
el nekik, hogy ismerte a férfit, akivel találkozott a küldetésen.
„De
ismertem őt,” ragaszkodik hozzá. Tudniuk kell. Kötelessége.
Azt
kapja, amit általában. Alig emlékszik valamire utána.
„Veled
vagyok a végsőkig.”
Ő
- Steve, ahogy mondta - Buckynak hívta őt.
Mintha
csiklandozna az agya. Mintha fel akarnának jönni az emlékek, de nem igazán
tudná előhívni őket. Valószínűleg erről volt szó.
Próbálkozik.
Nem
mondja el nekik.
Tudja…
gondolja, hogy amit csinálnak, az nem jó. El akar szabadulni.
Azért
van itt, hogy öljön, csak azt, amikor és ahol parancsolják neki. Tilos a
szabályokkal szembe mennie; tudja, mit kap akkor. Tilos visszahátrálnia a
küldetésekből; tudja, mit kap akkor. Kötelessége szót fogadni, mindig és
örökké; tudja, akkor nem kap semmit.
Jobb,
amikor szót fogad.
Kötelessége
elmondania nekik mindent.
Újra
megcsinálták azt a dolgot az agyával.
Még
nem tapasztalta ezt. Emlékszik. Nem sokra, de emlékszik a „veled vagyok a
végsőkig” mondatra, és arra is, hogy valahogy máshogy hívta őt…
Keresi
ezt a férfit, mindenhol, ahol csak tudja.
Megtalálja
a férfit. Buckynak hívja őt.
Aztán
ők is megcsinálják azt a dolgot az agyával. De ezután többre emlékszik.
Steve
- tudja a nevét! - azt mondogatja neki, hogy rendbe fog jönni. Megoldják,
együtt. Bucky csak figyeljen a gyógyulására.
*
-
Bocsi, hogy így kell megtudnod - mondja Natasha -, de itt nem árulnak teát, Mr.
Anglia.
-
Nem is szeretem a teát annyira -
állítja Steve. - Csak kérdeztem.
-
De milyen hely az, ahol nem árulnak teát? - mutat rá Clint.
-
Köszönöm! Látod?
-
Igen, a tea elég népszerű - tette hozzá Bruce, csak hogy hozzátehessen valamit.
-
De ez egy kávézó - mondta Tony. - Itt kávét kapsz és kis sütiket. Nyilvánvaló.
Vagy a te idődben még máshogy volt, papa?
-
Valójában, a kávéházak gyakran… - kezdte Steve.
-
Jó, jó - állította le Natasha. - Még nem jött el az ideje az esti mesének.
-
Ó, sajnálom, zavar téged, hogy hosszabb ideig éltem, mint te, de még mindig
ugyanolyan jól nézek ki?
-
Miért zavarna? Mert nő vagyok, ezért csak a külsőm érdekelhet?
-
Nem így értettem, és ezt jól tudod.
-
Oké, ennek a beszélgetésnek nem ilyen irányba kéne haladnia - mondta Clint
gyorsan, mielőtt Natasha válaszolhatott volna.
-
Megváltoztathatnánk a témát?
-
Egész jó az eszpresszóm, kér belőle valaki? - ajánlotta Tony.
Mindannyian
egy bokszban ültek. Nat és Clint egymás mellett, ahogy Steve és Bucky is. Tony
szélen ült, Pepperre várva, aki bármelyik pillanatban felbukkanhatott. (El
kellett intéznie némi papírmunkát, mondta a telefonban.)
Lágyan
cseverésztek, és Bucky közelebb búlt Steve-hez a sarokban. A fejét a párja
vállára hajtotta. Steve megpuszilta Bucky feje búbját, és átkarolta.
Kellett
egy kis idő, míg Bucky helyre jött. Még mindig van némi gyógyulnivalója, igen,
de már sokkal jobban van. Ami a legfontosabb, újra visszatalált Steve-hez,
lettek barátai, és kezdi visszakapni az igazságérzetét. Ez egy jó nagy
fejlődés.
Natashának
egy picit könnyebb volt. Talán nem mosták ki az agyát, de elég nehéz
megszabadulni egy olyan megszokástól, amit már kisgyermekkorod óta tanítanak
neked. De megcsinálta; hozott egy döntést, és kitartott mellette.
Még
mindig kitart mellette.
Bucky
visszanyerte az életét és a szerelmét.
Natashának
vannak barátai és megbecsülik őt.
Jól
voltak végre. Sőt, boldogak.
Egy
érzés, amiről Natasha soha nem álmodhatott. Egy érzés, amit Bucky már rég
elfeledett.
Natasha
Clint kezét fogja, és Buckyra mosolyog.
Bucky
megpuszilja Steve nyakát, és Natashára mosolyog.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Gondolatok? Kritikák? Kérdések?
Kíváncsi vagyok a véleményedre! Ha szeretnéd megosztani, ne habozz. °˖✧◝(⁰▿⁰)◜✧˖°