the past can hold onto you as long as it wants to

Ha már alkotsz,

alkoss szívből.

És ne kérj érte bocsánatot.

Ez egy főleg hetero alkotás. Bocsánat, vagy nem bocsánat. Eddig valamiért került engem az ihlet, azt sem mondom, hogy ez a legjobb művem eddig, de azért nem olyan rossz. Van egy lány, van egy története, és van egy srác, akivel együtt ezt a történetet szépen lassan felfedezzük. Azt hiszem. Poénokat nem lövök le. Élvezzétek. Kathy-ihlette zene: [ itt ]

Egy kinyúlt, szürke pulcsiban melegedve kihajolt az ablakon, és figyelte az esőt. Nem csak úgy kinézett, nem a tájat nézte, ahogy az átlagemberek teszik - az esőcseppeket vizslatta. Ettől különlegesnek érezte magát. Mostanában próbált minél kevesebb átlag-dolgot csinálni. Kis lépésekben haladt, de azok biztosak voltak. Többnyire. Az önbizalmán akart dolgozni ezzel, meg hogy határozottabb legyen. Már saját magát is zavarta, mennyire döntésképtelen tud lenni. Az önbizalomhiány problémája már rég aggasztotta, de eddig mindig elfedte maga elől. Most, nem is tudta, hogyan vagy mikor, de előkerült, és többé nem tudta letagadni, úgyhogy meg kellett oldania. Ezt találta ki rá. Kiáll a sorból, szépen, lassan. Minden magabiztos embernek, akit ismer, megrengethetetlen személyisége van. Ő néhanapján még azt sem tudta eldönteni, hogy bolognait egyen vagy milánóit, vagy hogy a piros póló állna-e jobban neki, vagy az ugyanolyan, kék. És még sorolhatnánk.

Bent, a laptopjáról zene áramlott szét a lakásban. Nem átlagzene, nem pop, nem rock – inkább valami nehezen behatárolható, talán folk, a barátai szerint „boszorkányzene,” némely számban népies stílusban, némelyikben pedig elvontabb, hátborzongatóbb beütéssel. Szerette ezt a fajta zenét, de mindig csak fejhallgatóval hallgatta, nehogy zavarja a szomszédokat. Nem mindenki szereti a „furcsa” zenét. Ma viszont úgy döntött, joga van az önkifejezéshez. Azért sem szoktak szólni, ha rádiót hallgat mosogatás közben, hát most valami más megy, valami érdekesebb. Talán szólnak érte, de akkor is meg tudja beszélni velük, érvekkel, érzésekkel fűszerezve. Biztos megértik. Habár még nem nagyon találkozott a szomszédjaival. Az egyetem és a csomó tanulás mellett nem volt ideje ilyen dolgokra.

Mondjuk az egyetemet már egy éve befejezte. Részletkérdés.

Most egy kis cukrászdában dolgozik, egy pár utcával arrébb. Pincérnőként. Habár tanárképzésen vett részt. Szintén részletkérdés.

Ezt is betudta az önbizalomhiány problémája egyik tünetének. Nem lett volna jó tanár, nem is tudta, hogy képzelte ezt annak idején. Valószínűleg túl elvakult volt, és meg akarta változtatni a jövőt azáltal, hogy megformázza a következő generációt. Nem jutott eszébe, hogy ehhez egy osztálynyi gyerek elé kéne állnia, és magabiztosan elő kéne adnia a tananyagot. Ráadásul még élvezhetően is. Talán el kellett volna végeznie egy drámaképzést is?

Minduntalan emlékeztetnie kell magát, hogy minden képzés felesleges, amíg nem biztos önmagában és a képességeiben. Mert igenis vannak olyanok, csak elég bátornak kéne lennie ahhoz, hogy felszínre hozza őket.

Mielőtt még nekikezdett volna fejben szerelmeslevelet vázolni magának, szerencsére arra eszmélt, hogy rezeg a telefonja. A képernyőn a Misty név és barátnője vigyorgó feje virított.

Sóhajtott egyet, és füléhez emelte a telefont. Közben a laptopjához sétált, és lehalkította a belőle kiszűrődő hangos zenét.

- Szia, Misty! Mi újság?

A háttérből tompa zene hallatszódott.

- K, hellószia, itt vagyunk a többiekkel a Barlangban. Tudom, hogy tegnap azt mondtad, hogy nem akarsz jönni, de hidd el, szuperjó a buli. Nem hagyhatod ki! És találd ki, kit láttam!

Izgatottnak tűnt. Ez nem jó jel. Ez nagyjából azt jelentette, hogy hiába vitatkozna vele, felesleges. Már mehet is a szobájába ruhát választani.

- Kit? - kérdezte a lány egykedvűen.

- Mondom: találd ki.

- Ööö, Misty, nem fogom tudni kitalálni. Még akkor sem, ha a megérzéseimre hallgatok - közölte, kitalálva barátnője gondolatait.

- Hát jó, akkor nem mondom meg. Gyere el és nézd meg magad! De hozzátenném, szerintem nagyon örülnél, ha újra találkozhatnál vele.

- Ne csináld, mondd meg…

Misty azonban elejét vette a kérlelésnek, és letette a telefont.

És Misty tudta mindenki közül a legjobban, hogy Kathy-t a kíváncsiságánál fogva lehet a legjobban irányítani. Így hát becélozta a szobáját, és nekiállt megtalálni a megfelelő ruhát.

A Medvebarlang volt a törzshelyük. Nem volt kérdés, hová menjenek, ha ki akartak rúgni a hámból, iszogatni egy kicsit este, vagy csak be akartak ülni valahová beszélgetni egy kávé mellé: a Barlang. A bár/kávézó/szórakozóhely a csapos után kapta a nevét, aki egy volt az alapító és legfontosabb tagok közül. Ebből nem volt sok, összesen hárman voltak, de mindenki bele tudott tenni valamit a hely üzemeltetésébe, és élvezték csinálni. Kellett egy pár év, mire rendesen beindult, de most már nem panaszkodhatnak. Úgy megy az „üzlet,” hogy bőségesen megélnek belőle. Kathy és Misty akkor találtak rá a helyre, mikor még festették. Misty kiszúrta magának az egyik srácot, aki össze-vissza futkosott, és mindenhol segített egy kicsit (később kiderült, hogy ő Gabe, szintén alapító tag), úgyhogy közelebb merészkedtek, és nem sokkal később már ő is lelkesen festettek. A profikra bízták a falakat és a plafont, Medve szerette volna a bárpultot olyanná teremteni, amilyennek ő megálmodta, úgyhogy azt ráhagyták, szóval a székeket, asztalokat mázolták. Eközben ismerték meg Heist-ot (esküdött rá, hogy szereti a nevét), a harmadik alapítót, aki - Misty nagy elkeseredésére - boldog párkapcsolatban élt Gabe-bel. Az akkoriban még éppen csak kezdődő, bimbódzó kapcsolat az eltelt pár év során gyönyörűen kivirágzott, irigylésre méltóan nőtt, és még most is tartott. Mikor a Medvebarlang beindult és már szépen kerestek vele, a három alapító kijelentette, hogy Kathy és Misty - és még két, hamar odaszokott barátjuk, akikkel a három alapító is hamar összebarátkozott - innentől fogva kötelezően ingyen kell, hogy fogyasszon a Barlangban. A lányok nem akarták elfogadni az ajánlatot, de egy ilyen ellentmondást nem tűrő kijelentés után muszáj volt.

És hát nyilván jól jött, hogy volt egy hely a városban, ahol ingyen ihattak. Főleg az egyetem alatt, amikor alig volt pénzük bármire is.

Kathy és Misty a gimiből ismerte egymást, és ugyanabba a városba kerültek be egyetemre, aminek persze nagyon örültek. Misty megismert egy fiút ott, akivel aztán nem jutottak túl messzire romantikus szinten, ahogy azt a lány várta, ellenben nagyon jó barátokká váltak. Ezáltal hozzácsapódott az addig két főből álló baráti társaságukhoz. Nem sokkal később beszerzett egy barátnőt, akivel most már évek óta együtt vannak, ő lett a negyedik tag.

Misty: Hol vgy már? Nem akaard, hogy közben llelépjen az a valki, igaz?

Kathy: Megvan a ruhám. Rögtön indulok, csak még egy gyors smink.

Gyorsan magára kapta a ruháját. Nem volt benne semmi különös, ő mégis nagyon szerette. Egy egyszerű, ezüstes csillogású, egyébként fehér, A vonalú ruháról van szó. Nem spagetti pántos, tehát ez nem szabályozza, milyen melltartóval veszi fel az ember: lehet akár egy szexi, csipkés, de lehet akár a legkényelmesebb is. Kathy most a kettő között döntött: egy sima, fehér, merevítős melltartót vett fel, de elől csatolósat.

A fürdőszobában magára varázsolt egy szokatlanul szép tusvonalat és felkent némi szempillaspirált, vacakolt egy kicsit azzal, hogy inkább pirosas vagy rózsaszínes árnyalatú szájfényt használjon, aztán végül a halvány rózsaszín mellett döntött. Az előszobába menet beledobta kistáskájába a szájfényt, felvette a fehér magassarkúját, és már úton is volt.

Lassan a Barlanghoz érve felhívta Misty-t, így barátnője már kint várta, amikor odaért.

- Juj de csini itt valaki! - állapította meg enyhén ittas állapotban.

- Köszönöm, te is az vagy. Szóval ki is ez a valaki, akivel találkoznom kell?

- Tudtam, hogy csak ezért jössz - nevetett Misty. - Gyere, megmutatom.

Ezzel megragadta Kathy karját, és behúzta a Barlangba. Bent hangos zene fogadta, villódzó rózaszín és kék fények, és persze emberek, sok-sok ember, és ennek a sok-sok embernek a zsongása.

- Nézd, ott van Nick és Mara - mutatott Misty a bárpult felé, ahol a társaság másik két tagja üldögélt és iszogatott.

- Ők is ilyen állapotban vannak, mint te?

- Nem, ők nem ittak túl sokat. Bár kellett volna nekik… Egy kicsit feszültek - húzta el a száját.

- Majd elnézek feléjük - ígérte Kathy. - De most mutasd az a valakit, felemészt a kíváncsiság!

- Annyira jó, hogy így ismerlek - örvendezett Misty. Majd egy pár perc keresgélés után rábökött valakire a tömegben.

Mikor Kathy is észrevette az illetőt, ledermedt. Aztán feleszmélt, és elkezdte átverekedni magát a tömegen.

Misty-nek igaza volt, tényleg örül, hogy újra láthatja. Csak Misty nem tudja, hogy milyen sok és milyen különböző okokból.

Széttárt karokkal rohant a fiú felé, majd elrugaszkodott, és hátulról ráugrott. A fiú szerencsére hamar észbekapott, és meg tudta tartani a hirtelen súlytöbbletet.

Kathy leugrott, így szegény srác végre meg tudta nézni, ki volt az, aki így letámadta. Ő is hasonló képet vágott, mint amilyet Kathy vághatott, amikor megpillantotta őt a tömegben: döbbenet, csodálkozás, csodálat, boldogság és remény váltakozott a tekintetében. Meg még valami, valami gyengéd, és Kathy-nek lett volna tippje rá, de nem volt biztos benne…

- Wow - nyögte ki végül Mat. - Gyönyörű vagy, Kat. Csak úgy tündökölsz. Mióta nem láttalak…?

- Mióta szakítottunk?

- Június óta.

Pár percig csak álltak egymás előtt, szótlanul. Már éppen kezdett volna kínossá válni, mikor megjelent egy másik fiú, kezében két pohárral. Az egyiket átadta Matnek.

Aztán a szabad karjával átölelte a derekát.

- Khm, Kathy, ő itt Padd. A, khm, barátom. Padd, ő Kathy… a volt barátnőm.