pleonazmus

Ez az izé elég fontos nekem most.

Az elmúlt pár hétben, hónapban biztos voltam benne, hogy nem tudnék érdemben alkotni bármit is. És nem is alkottam semmit. Nem jött az inspiráció, az ihlet, ötletek, semmi. Teljesen ki voltam száradva. De ma (vagyis amikor az eredeti, angol verziót posztoltam; lásd: lejjebb) leültem, miután újraolvastam egy béna, hónapokkal ezelőtti versecskémet, és együltő helyemben megírtam ezt a valamit. Komolyan meglepődtem. Méginkább, amikor elolvastam, és rájöttem, hogy végül is nem egy kupac értékelhetetlen szar lett.

Persze, lehetne jobb, lehetne benne több jelentés, lehetne mélyebb az üzenete, vagy egyszerűen csak lehetne hosszabb, de őszintén megvallva, én már ennek is nagyon hálás vagyok, úgy, ahogy van. (Meg hát üzenete amúgy van, attól még, bármennyire tág és/vagy megfoghatatlan is. Értelmezzétek úgy, ahogy csak szeretnétek.)

Már majdnem büszke vagyok. Nem egy jobbik írásom, az biztos, ne lepődjetek meg, de hatázottan… valami.

És valami, amit most eléggé becsben tartok.

Úgyhogy igen, fenntartásokkal olvasd, Olvasó,

de úgy, mintha soha szebbet nem olvastál volna.

[ 1391 szó ]

eredeti: { angolul }

zene: { spotify / yt } és { spotify / yt }

pleonasm

This one is actually pretty important to me right now. 

During these past few weeks, months, I was sure I wasn’t able to produce any kind of somewhat valuable piece of writing. And I didn’t; no inspiration came, no ideas, nothing. I’ve been completely dry. But then today I sat down after re-reading a shitty poem of mine I’d written months ago, and I wrote this in one sitting. I was truly surprised. Even more so when I realized it wasn’t a complete and utter pile of shit. 

Sure, it could be better, more meaningful, could have a deeper message, or could just simply be longer, but honestly, I’m pretty glad this happened at all, and that it happened this way. (It has a message anyway, though, but it is all pretty vague, as you can see. Interpret it however you wish.)

I’m almost proud. It’s not one of my better writings by far, don’t be fooled, but it is certainly… something. 

And something I cherish, at that.

So yes, read it with reservations,

but read it like you have never read anything more beautiful.

[ 1661 words ]

translation: { magyarul }

music: { spotify / yt } and { spotify / yt }

bujjék

Csak azért jöttem, hogy boldog új évet kívánjak minden helyi comrade-nek ‒ úgyhogy buék, sziasztok <3 

Meg egy karácsony is volt, vagy hanukkah, vagy amit akartok,

szóval arra is bujjék vagymi.

Remélem, mindenki boldogan és gondterheltség-mentesen töltötte a pihenésre szánt idejét! Én határozottan így tettem; jól elfelejtettem minden beadandót, félelmetesen közeledő vizsgát, prezentációt, meg egyéb kötelességet, és kikapcsoltam. (Azért a 31 éjféli határidős papírt összedobtam 31 éjfél előtt pár órával és halálnyugalommal feladtam a postagalambbal.) Vitatkozhatnánk, hogy vajon ez mennyire volt jó döntés, de nem fogunk, mert végre kikapcsoltam. Kellett. Még mindig előbbre sorolt prioritás nálam a mentális egészségem, mint bárminemű teljesítmény. (Igen, kissé szar a work ethics-em.)

De hoztam ám mesét néktek! (Érdekesebbet, mint a kötelességek elhagyásáról. Remélem legalábbis.)

Ím hát.