And everything's good when you're with me

Credit: http://edgebug.deviantart.com/

Igazából nem nagyon történnek dolgok.

Történet egyáltalán nincs.

Nem bírtam aludni, és Stucky járt a fejemben.

Úgyhogy megalkottam életem első ficjét.

Olvassátok. Élvezzétek. Szívjátok magatokba.

Terjesszétek.

Steve/Bucky, fluff, csupán szössz, de büszke vagyok rá.

Ajánlott éjjel, fáradt fejjel olvasni. Én is úgy írtam.

A filmek és szereplők ismerete nélkül is érthető.

Jó szórakozást hozzá? Azt hiszem?

Bucky a nappaliban ült, haja kócos kontyba fogva. A távirányítót markolászta. Már lekopott róla a festék, de ennyi álmatlan éjszaka után látatlanban is ismeri az egyes gombok funkcióját. A kihűlt kávéját kortyolgatta oda sem figyelve; a tévéből duruzsoló hangok szűrődtek ki. Bucky azt sem tudta, melyik csatornát nézi, nemhogy azt, hogy miről van szó – csak felmarkolta a távirányítót, mint mindig, mikor felriadt, és megnyomott egy gombot. Majd elment kávét főzni. A kávé fontos. Így legalább Steve-nek nem kell vele vesződnie, mikor felkel.
Amit Bucky mindig kihagy a tökéletes tervéből, az az, hogy Steve, édes, egyetlen Steve, mindig felkel, amikor ő nem tud aludni, és együtt isszák meg a kávét – így Steve úgyis újat főz reggel –, és együtt nem-nézik a bekapcsolt tévét. Bucky közelebb kucorodik Steve-hez, Steve pedig önfeledten elkezd játszani Bucky rakoncátlan fürtjeivel.
Bucky élvezi ezeket az éjszakákat. Habár az ezt követő reggelen általában éppen pont kurvafáradt, mégis ezek az éjjelek a legemlékezetesebbek és legszerelmesebbek. Ilyenkor nyugalom telepszik a lakásra; Bucky és Steve takaróba bújva, kávét hörpintgetve pihennek egymás vállán, Bucky legkedvesebb hobbijának hódolva csókokat szór Steve nyakába, és ezen Steve melegen kuncog; Brooklyn hangos bongása ilyenkor a semmibe vész, mert ők együtt vannak, akkor és ott, ketten.
– Néha aludni is kéne – jelzi Steve.
– Az alvás túl van értékelve – motyogja Bucky Steve nyakába. Steve szusszan egyet.
– De mi lenne – veti fel Steve –, ha időről időre kipróbálnánk?
– Tudom, milyen az alvás – mondja Bucky, elemelkedve Steve nyaki tájékától. – Álmodsz közben. És az véres.
– A Tél Katona? – kérdi Steve, arcán gyengéd együttérzés.
– Nem is menzesz – horkant Bucky.
Steve közelebb húzza Buckyt, és lágyan megcsókolja.
– Kérsz enni?
– Naná. Mit?
– Nézzük csak… mikrós pizza vagy valami piros szószos tészta? Vagy véres, ebben a házban ki tudja – ajánlja Steve a hűtőt tanulmányozva.
– Ne sértegesd a bolognaimat! Tudod, milyen nehéz elkészíteni?
– Akkor remélem meg is eszed a főztödet.
– Meg sem kóstoltad.
– És ennek jó oka van. Nézz csak rá.
– Add ide a tésztámat – parancsolja Bucky dacosan.
Steve átadja neki a porcelán tálat, amelyben a paszta-kígyók tekeregnek – ez még lakásavató ajándék volt, emlékszik Steve, Clinttől kapták pár hónapja, mikor beköltöztek –, és Bucky belöki az egészet a mikróba.
– Mind meg fogod enni? – húzza fel a szemöldökét Steve.
– Finom. Tudnád, ha megkóstoltad volna.
Egy darabig csak a mikró zúgása hallatszik. Bucky egyenletesen kopog az asztalon.
– Eszek veled véres tésztát – közli aztán Steve. Nem javaslatként mondja, vagy mintha jót akarna tenni Buckynak, szívességet, úgyhogy Bucky nem ellenkezik, csak bólint.
– Holnap barátkozunk majd a vécével – motyog Steve.
Két tányért vesz elő, az elefánt mintásakat – ez a készlet meg Natashától van, egy amolyan gőzöm-sincs-mit-vegyek ajándék, de Bucky szereti –, és mikor felcsipog a mikró, és Bucky kiveszi a tálat, Steve kiszed egy-egy adagot. Bucky majd szed még, ha tényleg ennyire büszke. Vagy kidobják a maradékot. Valószínűleg kidobják.
A nappaliban esznek, csupán erkölcsi okokból (meg amúgy is, ki eszik még az asztalnál manapság?); Steve kötelességtudóan nyeli a falatokat, Bucky pedig nem akarja ócsárolni a saját főztjét, úgyhogy egyikük sem szólal meg.
– Máskor én főzök, és te vásárolsz be – mondja Steve, miután végeztek.
– De csak mert ilyen szépen kérsz.
Steve feláll, összeszedi a mosogatnivalót, és kimegy a konyhába. Bucky egyedül marad a nővel, aki szenvtelen arccal tudatja az ötezredik halálesetet is.
– Gyere vissza aludni – jelenik meg Steve egy idő után.
– Mennyi az idő?
– Még aludhatunk egy pár órát.
– Inkább hallgassuk az esőt.
– Holnap hétfő, korán kelünk.
– Hangulatos itt ülni az ablak előtt.
– Fáradt leszel.
– Nézd, ahogy cseppen.
– Csak ma estére mond esőt.
– Holnap alszunk.
– Rendben.
*****
– Pont úgy nézel ki, mint a mosott szar, Barnes – közli Natasha. – Mintha szándékos lenne.
Bucky mosolyogva a szájához emeli a cigarettáját.
– Az.
– Szándékos?
– Aha.
– Ilyen hangosan horkol Steve?
– Á, csak jó nézni, ahogy maga Amerika alszik.
– Azt hallottam, nyáladzik.
– Nem tudom, kivel aludt még Steve, de igaz.
Nat szívott egyet a cigijéből.
– Volt idő, amikor én is álmodtam az áldozataimról – mondja Natasha komolyra váltva, halkabban. Bucky nem tudja, hogyan találta ki, de már megtanulta, hogy Natashát jobb nem megkérdőjelezni. Egyszerűen csak tudja. – Mindenki másra esküszik, de csak két opció van: el kell fogadnod, vagy el kell felejtened.
– Mindenki ezt mondja – cicceg Bucky, és szív még egy utolsót a cigijéből, mielőtt eldobja és rátapos a csikkre. – Hogy felejthetném el a múltam egy részét?
– Kimosták az agyad, James. Azt sem tudtad, ki vagy. Azt meg főleg nem tudhattad, mit csinálsz.
– Az én testem volt ott, az én lelkemen szárad több tízezrek halála. Felelős vagyok a tetteimért.
– Gondolhatod ezt – mondja Natasha, és ő is eldobja a csikkjét –, de így soha nem fogod túltenni magad rajta.
Mielőtt Bucky kitalálhatta volna, mit mondjon, Nat már bent volt a hátuk mögött lévő Bosszúálló toronyban.
Bucky még nem állt készen a munkára.
Rágyújtott egy újabb cigire.
*****
Végtére is nem számított, alszik-e még valaha vagy sem. Itt volt neki Steve. Amíg Steve vele van, nem történhet semmi rossz.