play ▶ pause⏸

“Sometimes you want to say, “I love you, but…”

Yet the “but” takes away the ‘I love you’. In love there are no ‘buts’ or ‘ifs’ or ‘whens’. It’s just there, and always. No beginning, no end. It’s the condition-less state of the heart. Not a feeling that comes and goes at the whim of the emotions. It is there in our heart, a part of our heart…eventually grafting itself into each limb and cell of our bodies. Love changes our brain, the way we move and talk. Love lives in our spirit and graces us with its presence each day, until death.

To say “I love you, but…” is to say, “I did not love you at all”.

I say this to you now: I love you, with no beginning, no end. I love you as you have become an extra necessary organ in my body. I love you as only a girl could love a boy. Without fear. Without expectations. Wanting nothing in return, except that you allow me to keep you here in my heart, that I may always know your strength, your eyes, and your spirit that gave me freedom and let me fly.” 

― Coco J. Ginger

***

Megint szakítottak, ez kábé a huszonezredik alkalom egy éven belül. Aztán mindig újra egymás mellett kötnek ki, akkor meg mi értelme van szakítani, ha úgyis megint együtt lesznek utána?

Néha kell az embernek egy kis szünet. Néha túl sok lesz. Néha meg kell pihenni.

Pihenni is jobb, ha van melletted valaki, aki simogatja a hátad és belebújik a hajadba; nem kell beszélgetni, nem kell semmit csinálni, lehet nyugodtan pihenni és lazítani.

Néha az ember besokall, néha kell az egyedüllét.

Aztán újra összejönni? Mennyi seb képződik így mindkét félben? A sors már megmutatta milliószor, hogy lelki társak, és hát a lelki társak egymáshoz tartoznak, és úgyis egymás mellett fognak kikötni.

A lelki társak is tarthatnak szünetet.

De ennyiszer? Nem elég egyszer, kétszer?

Amennyiszer szükség van rá. Amennyiszer a lélek megkívánja. Ahhoz, hogy ténylegesen, törődve össze tudd kötni a lelked valaki máséval, a sajátodnak ki kell pihennie az út fáradalmait.

Tehát a szakítás jó? Tehát a szakítás lehet pozitív dolog, még akkor is, ha mindketten szeretik a másikat, és még akkor is, ha úgyis visszatérnek majd egymáshoz?

A szakítás fellélegzés egy kis időre. Mint mikor már túl sokat hallgattunk zenét, és csendre vágyunk. Magunkra akarunk figyelni. Olyankor is megnyomjuk a szünet gombot. Aztán majd újra elindítjuk, mikor egy kicsit lélegeztünk. Attól még szeretjük a zenét. És attól még, hogy egyszer kikapcsoltuk, nem kell, hogy örökre vége legyen. Csak egy kicsit.

Egyedül vagy.

Csak egy kicsit.

Lélegezz.

Érezz.

Figyelj.

Szemlélj.

Fülelj.

Csak egy kicsit.