Og dei spora eg trår er kalde, så kalde

 

Title: { Helvegen by Wardruna }

(Not related to the story but { this } is a very aesthetic performance of this song.) 

Working title was: “Reflecting on the current pandemic by writing a story set in the Viking Era because why not (this seems to be the most reasonable coping mechanism)”

Now you know. Then I looked for some resources so that my story would be at least somewhat close to reality (as we know it, if I might add). Anything I wrote down I based mainly on information provided by { this } and { this } article, and also just by my head. (Yeah, I’m actually pretty informed about the history of Scandinavia.)

I created this document on the 16th of July, lol. 

(It’s the middle of September, in case you haven’t noticed.) 

This only proves how good I am at time management. (Hah.)

I started this story thinking it was going to be just generally about the Vikings, but then it became more specific. Anyways, what I want to say is that it doesn’t matter at all if you are not familiar with the fandom. Just enjoy reading it. The characters are characters, the names are just names. I literally only gave them these names and personalities because it was easier. The only point of this story is in the working title. That is the only thing that really matters here.

Okay, enough blabbering. Onto the story we go.

Vikings, about 1300 words 
Angsty, but not very much 
Trigger warning: well. Death, plague, diseases, killing; just... Viking stuff, you know

A sorsom a sorsára nem hagyom azért sem

(A “vándorlás” szóról az első asszociációm rögtön a Cinege kis cipője vers volt valami oknál fogva, mert én aztán baromi magyar vagyok, /nem furcsa, hogy mindannyian emlékszünk egy alsóban megtanult versre?/, de végül elvetettem, és címkeresőbe indultam az agyam bugyraiban. Szembejött velem a Vidéki sanzon, aminek egy sora szuperül passzolt volna, de hát a Vidéki sanzont mégsem tehettem be címnek úgy, hogy közben még mindig komolyan gondoljam magam… A cinegéről közben eszembe jutott a Madarak is, de nem találtam elég jó sort belőle, tehát továbbmenve a magyar dalok mezsgyéjén így eljutottam a kedvenc bandáimhoz. A túlgondolás keretein belül aztán bele-belehallgattam esélyes dalokba, hátha eszembe jut egy-egy fregmens, ami illhet a poszthoz. Na, szóval a lényeg az, hogy túlgondoltam az egészet, és még így sem lett tökéletes. Így hát nos. Tovább az actual poszthoz. Köszönöm a felesleges szóáradatom irányába tanúsított figyelmet.)

Innen válogattam a címeket a dalokból;

ez az egyik legrégebbi lejátszási listám, tizenpár éves korom óta bővül,

először nemrégiben szortíroztam.

{ best of magyar }

“A sorsom a sorsára nem hagyom azért sem”

‒ Senkitöbbet

Ezt a posztot Hollandiából írom. És ezzel a lendülettel szeretném is kifejteni, miért és hogyan kerültem ide.

Ahogyan megtapasztalhattátok az eddigiek alapján, ezen a blogon nem fektetek nagy figyelmet a saját személyemre, szóval csupán innen valószínűleg nem sokat tudtok rólam. (Gondolkoztam egy másik blogokon sokszor megjelenő “íme, ez vagyok én” menüponton, de végül elvetettem. Ettől függetlenül lehet, hogy egyszer majd létrejön.) Persze a { máshol } oldal azért segít valamennyit a megismerésemben, főleg a tumblr profilom, de a lényeg, hogy ha csak ezt a blogot nézegeted, nem sokat tudsz rólam, azt hiszem. Ami teljesen rendben van, hiszen ez az írásaim miatt létezik és azokra fókuszál. Azonban nemrégiben közzétettem kettő személyesebb jellegű posztot, amik nem valamiféle történetek voltak, név szerint egy { könyv } és egy { podcast } ajánlót, és ezen a vonalon elindulva úgy gondoltam, miért ne próbálkozzak meg egy update-tel az életemről. Nem sok ilyen lesz, ezt garantálom. Meglehet, hogy ez lesz az egyetlen.

Na de vágjunk bele. (Csak azt nem tudom pontosan, hogy hova.)