Képek egy napos februári vasárnap reggelről

Ilyeneket szoktam néha összekaparintani, amikor nincs ötletem új történethez vagy egy már meglévő folytatásához, de írni lenne kedvem. Kiállok/ülök az erkélyre, és hasznát veszem az egyik kedvenc hobbimnak, a people-watchingnak. Amúgy is szeretem figyelni az utcán játszódó történéseket, járókelőket, de az ehhez hasonló “írógyakorlatokhoz” kifejezetten jól jön. 

Ezért is szeretem az itteni lakásomat és a környéket: nem túl forgalmas, így nem történik túl sok minden egyszerre, de elég forgalmas ahhoz, hogy valaki azért mindig legyen kint. A hollandiai lakásomat emiatt nem szeretem: az összes ablakom egyáltalán nem forgalmas helyekre néz. De még ha nem is így lenne, szinte semmit se tudnék megfigyelni egy-egy, másodpercek alatt, biciklin elsuhanó emberen… 

Mindenesetre ma kihasználtam, hogy még Pesten vagyok. Íme… proli-idill?

((Hozzátenném, a történetben megjelenő “én”

nem 100%-ban valóban én vagyok.

Én hiszek a bevonzós marhaságban.))

~ the city whispers back to me ~

És dörög és villámlik 6.

 

Ez egy fordítás, nem saját alkotás!
Az eredeti mű { itt } található angol nyelven, Samunderthelights tollából.

{ előző }

{ a történet eredeti borítója }

Athelstan/Ragnar/Lagertha + említve Astrid/Lagertha, modern AU
Ehm. Fluff? Hurt/comfort? Na de dráma, abban biztos vagyok.
Trigger warning: (erre a részre) dráma, homofóbia, említett és valóbani... megkérdőjelezhető *khm* nevelési technikák