Vércseppek a címlapon 2.

Charles/Erik, gimis AU, de aztán meg nem. 
                                több részes!
Hurt/comfort, meg angst, meg mélynek is szántam
Trigger warning: gyilkosság, sanyarú sorsok,
nem akarok spoilerezni, de na, vannak dolgok, 
bár szerintem tűrhető

Szeretném ezúton megnyugtatni az esetlegesen háborgó kedélyeket, hogy nem minden rész ilyen rövidke lesz. A fő tulajdonsága hét napjainak az akar lenni, hogy csak a kettejük együtt töltött idejét ragadja meg. Nem akarok túl sokat elárulni, de lesznek hosszabb részek, nyugalom :3

{ előző }

2. Kedd

Másnap újra ebédszünetben találkoznak.

Erik a csúszda alatt gubbaszt, bakancsa belesüpped a még nedves földbe. Már elfogyasztotta a szegényes, előrecsomagolt szendvicsét, amikor Charles céltudatosan a padhoz vonul.

Hamarosan felbukkan a trió, akik megint elégedetten távoznak.

A baj távoztával Erik kicsusszan a csúszda takarásából, és odakiáltja: ‒ Nem fognak rájönni egy idő után, hogy amúgy nem vagy szarrá verve?

Charles továbbra is a könyve fölött görnyed, és legyint. ‒ Ők nem. Mások lehet, ezt az opciót még nem mérlegeltem. De tegyük fel, voltak elég okosak ahhoz, hogy ne az arcomat üssék.

‒ Ezek biztos nem.

‒ Feltételezem, téged is megkörnyékeztek?

‒ Ja ‒ mordul Erik. ‒ Az egyik nácinak tervezett hívni. Megbánta.

A fiú úgy pillant fel rá, ahogy rossz kisgyerekekre szokás: megjelennek a rosszallás apró jelzései az arcán, de elnézően mosolyog. Aztán visszatér a tanulnivalójához.

Erik úgy érzi, kénytelen tetézni. ‒ Az emberi faj kihalásra van rendeltetve.

‒ No… azért még van remény. Ostobák akadnak, és mindig is fognak, ez azonban nem nullázza le a jóság jelenlétét.

‒ Gondolkoztam azon, amit mondtál. Hogy ami nekünk van, az egy mutáció ‒ mondja Erik, mire Charles kíváncsian ráemeli a tekintetét újra. ‒ Ha jól tudom, az evolúció is egy mutáció. Vagy mi. Ez pedig azt jelenti, hogy mi továbbfejlődött lények vagyunk.

Charles felegyenesedik és az ölébe ejti összekulcsolt kezeit. ‒ A mutációk működhetnek negatív irányban is, de igen, így nézve potenciálisan mi lehetünk a jövő. Ha kiderül, pontosan mennyien vagyunk, és ha nem jelentéktelen a létszám, ki kell majd ötölnünk a kormánnyal egy módot a békés együttélésre.

Erik felhorkant. ‒ Nem hiszem, hogy tudnál ilyen civilizált módszereket használni. Majd meglátod, amint fény derül a létezésünkre, megkezdődik a rejtegetőzés, cellákba dugdosás… pusztítás.

‒ Ez aztán a pesszimista gondolkodás. Hiszem, hogy felülkerekedett már az emberiség a kicsinyes állati ösztönein. Hiszem, hogy tudunk egy érett, nyugodt opcióhoz folyamodni.

‒ Ez aztán az optimista gondolkodás.

{ add a következőt! } hétvégenként várhatók új részek