Vércseppek a címlapon 3.

 

Gyors csekk:

Charles/Erik, gimis AU,
Hurt/comfort, angst, 
TW: gyilkosság, sanyarú sorsok 

{ előző }

3. Szerda

A következő nap, a találkozó után a verekedős hármassal, Erik felbátorodva újdonsült mutáns barátja mellé ül. Szigorúan a háttámlára.

Charles hunyorogva méregeti, végül kiböki: ‒ Értékelem, hogy beszélgetni akarsz, de az elmúlt napok ebédszüneteiben ezt tettük, és egy kicsit el vagyok maradva a tanulmányaimmal…

Erik elmosolyodik. Azt gondolja: mintha te nem tudnád tíz perc alatt bepótolni. Azt mondja: ‒ Hát tanulj.

Kellemes csend telepszik közéjük ezúttal. Erik lágy tekintettel figyeli két slukk között, ahogy Charles elmélyedve böngészi a sűrűn írt lapokat, felfirkant egy-egy kommentet a margóra vagy az átláthatatlan jegyzetfüzetébe, és olykor értetlenül mormog Erik számára érthetetlen szavakat az orra alatt.

Hirtelen, elsöprő erővel elönti a felismerés, hogy valahogy, valamiért, valahol egy ponton (a könyveibe bújva? a homlokára préselt ujjakkal? idétlenül ugrándozva a pocsolyák között?) beleszeretett ebbe a srácba. Rögtön utána elönti a rémület is, hiszen ezt Charles hallhatja, úgyhogy gyorsan, kétségbeesetten keresni kezd valamit, bármit, ami helyettesítheti a felismerést.

‒ Németül is érted a gondolataimat?

Charles továbbra is elmélyülten a betűket fürkészi.

Erik megköszörüli a torkát. ‒ Charles?

‒ Igen, kedves? ‒ kapja fel a fejét. Erik szíve bugyután megdobban a szóra.

‒ Németül is érted a gondolataimat?

‒ Sajnos más nyelveken nem értem őket. Viszont a gondolatok gyakran képekben, szimbólumokban, érzésekben jelennek meg konkrét szavak helyett…

Erik elvigyorodik. Heccelésként olyan erősen gondolja, hogy akkor mostantól kizárólag németül fog járni az esze, ahogy csak tudja. Charles felhúzza a szemöldökét, és Erik úgy érzi, tökéletesen keresztüllát rajta.

A fiú, színpadiasan rebegtetve hosszú pilláit, azt kérdezi: ‒ Mégis mi rejtegetnivalód lehet?

‒ Drága, előled igazán semmi.

Charles felhúzott szemöldökkel állja a pillantását egy darabig (bármikor bele tudna fulladni azokba az óceánkék szemekbe), aztán visszanéz a könyvére, és sóhajt.

‒ Azt hiszem, mára felhagyok a tanulással. ‒ A karórájára les, aztán elégedetten fel Erikre. ‒ Mit szólsz egy sakkjátszmához?

Így esik hát, hogy Charles előhúzza a táblát, ami csodával határos módon befért a táskájába, és belevágnak egy mérkőzésbe.

‒ Eddig még csak egymagamban játszottam ‒ ismeri be Charles egy ponton. A hangja bánatosan cseng.

Erik a fiúra tekint, aki a száját rágcsálva szemléli a táblát, és ellágyul. Valami kedveset akar válaszolni.

‒ Remélem, méltó ellenfél vagyok ‒ mondja végül, és úgy érzi, nem járt sikerrel.

Charles egyenesen felragyog rá. ‒ Nem ellenfélként tekintek rád.

Vagy talán mégis sikerrel járt.

{ kövitkövitkövit! }

még meg leszel lepve a hétvégén