Vércseppek a címlapon 7.

 S ím a vége. Valahogy-valamiért a történetek végére ellaposodok 
és ezáltal a végeredmény is gyatrább.

Azért remélem, összességében élvezetes volt!

Én nagyon élveztem írni, és mint kiderült, ezzel a párossal bármit és mindent.

Összefoglalva:

Charles/Erik, gimis AU, 7 fejezet, csupán 7475 de (remélem) annál velősebb szó
Hurt/comfort, angst, fluff, minden ami kell
TW: gyilkosság, erőszak, hajléktalanság, szülés, tini-apák, stb-stb.

{ előző }

7. Évek

‒ Pietro, nem mondom még egyszer. Gyere ide.

‒ De hát az előbb már ott voltam! Nem történt semmi, szóval eljöttem.

‒ Akkor gyere ide megint és tedd le a feneked.

A kis Pietro dacosan Erik elé suhan és a földre pottyan. Erik türelmetlenül felaggatja a fiúra az újonnan vásárolt, kicsi kötényt, és némi nehézség árán egy suta masnit köt rá hátul. Pietro lelkesen csatlakozik a már a konyhapultnál egy széken álló testvéréhez.

‒ Ma lasagne-t készítünk ‒ közli Erik, ahogy elővesz egy drágának tűnő jénait.

‒ De hát apu nem eszik húst! ‒ vágja rá Wanda.

Erik megforgatja a szemét. Újabban Charles és a baráti köre az egyetemről azzal szórakoztatják magukat, hogy kihívásokat állítanak fel egymásnak. Kiépítettek egy bonyolult pontozási és büntetési rendszert is hozzá. Mindenesetre az aktuális kihívás az, hogy megfosztják Charlest a húsfogyasztás élményétől.

‒ A feléből kihagyjuk a húst ‒ morogja Erik.

‒ Béna! ‒ szúrja be Pietro.

‒ De tegyünk már bele legalább valami zöldséget…

‒ Eh. Akkor Pietro, nézd meg, milyen zöldség van a hűtőben.

Addig Wanda megmossa a kikészített paradicsomokat az aranyozott mosogatóban, és átadogatva neki, Erik elkezdi szeletelni őket.

‒ Van uborka, másfajta uborka, a lila cucc, meg répa.

Erik homlokráncolva mered Wandára, aki egy sóhajtás után lefordítja:

‒ Uborka, cukkini, padlizsán, répa.

‒ Akkor adj a testvérednek egy padlizsánt és egy cukkinit ‒ utasítja Pietrót, aztán elfordul, hogy felhelyezzen egy lábast a fényűző tűzhelyre. Belesöpri a paradicsomot az elegáns, fa vágódeszkáról.

Apró sikoly hallatszik a háta mögül. Odakapja a fejét: a zöldségek és Pietro a földön, Wanda derékból a mosogatóba hajolva, és a csapért tapogatózik, ahogy vizes vörös tincsei beárnyékolják a látását.

Erik egy legyintéssel úgy mellékesen elzárja a vizet, és szigorúan néz az ikrekre.

‒ Ezúttal mi történt?

A gyerekek egyszerre szólalnak meg.

‒ Semmi ‒ mondja Wanda.

‒ Véletlen volt ‒ mondja Pietro.

Erik összehúzott szemmel méregeti őket.

A víz még csepp-csepp-csepeg… Erik feszülten ránt egyet a csapon a távolból, és mintegy végszóra, egy gyűrött, de az általánosnál szemernyit sem kevésbé feldobott Charles toppan be a konyhába. Megtorpan az ajtóban, amíg gyorsan feldolgozza a jelenetet, amire besétált, aztán mosolyogva puszit nyom mindkét gyerek fejére.

‒ Kicsit túl nagy volt a lendület, nemde, Pietro? ‒ mondja lágyan, mintegy észrevételként.

A kisfiú nagy szemekkel felbámul a férfira, és bűnbánóan bólogat. Charles megborzolja a haját, majd Wandára néz.

‒ Segítsek hajat szárítani, kicsim?

‒ De akkor lemaradok a főzésről!

‒ Megvárunk ‒ biztosítja Erik.

Wanda bólint és kivonul a konyhából.

Pietro utána iramodik. Azt kiabálja: ‒ Szerinted tudok olyan gyorsan futni, hogy megszárad tőle a hajad?

Charles kuncogva Erik mellé sétál, és puhán belebújik a mellkasába. A férfi szorosan átöleli, és a hátát simogatja.

‒ Vacsoráig megtanulok még egy fejezetet.

‒ Egyet? Drágám, neked rögtön az egész könyv is menne.

‒ Így is? ‒ Charles felpislog rá karikás szemeivel.

Erik nevet és homlokon puszilja. ‒ Így is. Bárhogy.

Charles lábujjhegyre emelkedik és csókot lop. Erik mosolyogva visszavonja a párját a karjaiba, és a feje fölött kibámul az ablakon.

Később, ahogy körbeülik az asztalt vacsoránál, könnyed csevegés tölti be a nagy házat. Charles jóízűen nyammog, ezáltal Wanda, aztán Pietro is, meg akarja kóstolni a vegetáriánus lasagne-t. A fiú elfintorodik és visszatér a saját adagjához; a lánynak viszont kifejezetten ízlik, és kijelenti, hogy ezentúl ő sem eszik húst.

Erik vet egy vádló pillantást Charlesra. De a férfi csak mosolyogva biztosítja Wandát, hogy ők, a családja, támogatják bármiben, amit tenni ‒ vagy ez esetben enni ‒ szeretne. Erik visszafojt egy gúnyos megjegyzést arról, hogy ez mennyire egy mintaapa mondat, mert belegondolva Charles valóban az, és könnyen meglehet, hogy jobb szülő a gyerekeinek, mint ő maga.

A naplemente utolsó sugarai aranyra festik a konyhát. Erik agyán átfut a bűntudattal itatott hála, amiért minden úgy történt, ahogy; ezáltal lehet ő most itt ebben a kastélyban Charlesszal és a gyerekekkel, akiknek nem csak hogy nem kell nélkülözniük, de Charlesszal mindent meg tudnak adni nekik, amit csak akarnak.

Akkor is így lenne, ha Magda életben volna?

Charles mosolya mögött, és úgy érzi, mostantól már minden tette mögött, lelkiismeretfurdalás koppan. Az egyetlen bűne eddig ‒ és úgy tervezi, örökké ‒ szembemegy az értékrendje összes szilárd pontjával. Bár gyakran őrlődik rajta, Eriknek ezt nem mondja; Erik a sokkal lazább elveivel nem értené, miért jelent ez problémát neki.

A sötétfa, cirádás ruhásszekrény aljában rengeteg stóc még ropogós újságpapír porosodik ‒ Charles nem tudta rávenni magát, hogy elégesse őket, és tényleg, visszavonhatatlanul megmásítsa a múltat. Veszélyes útra tévedt.

A dátum egészen friss. A címlapokon Erik képe díszeleg, felette nagy betűk hirdetik:

GYILKOSSÁG

{ nincs következő, végeztünk. }