Hazaértem (fordítás)

 Harley/Ivy * f/f * fluff

Ez egy fordítás, nem saját alkotás!

Az eredeti mű { itt } tekinthető meg, angol nyelven, ann_arcana tollából.

credit

A kulcs egy tompa kattanással fordult a zárban. Kinyílt az ajtó, és először csak egy kéz fért be, majd egy teljes test, felfedve a túlhajszolt Ivyt, aki azon küzdött, hogy kiszabadítsa a kulcsát a zárból.

Vörös haja picit kócos volt, és egy félig nyitott hátizsák lógott az egyik bőrdzsekis vállán. Bezárta az ajtót maga mögött, és egy nyögéssel nekivágódott, hagyva, hogy a táska a földre essen közben.

‒ Ahh, ezért dolgoztam kizárólag növényekkel ‒ panaszkodott.

‒ Gondok az új laborban? ‒ kérdezte egy aggódó hang a szoba másik végéből.

Felnézve, Ivy megpillantotta Harleyt, aki a fotel karfájára hajolva ült, és meleg mosollyal, de aggódó szemekkel figyelte.

Ivy sóhajtott, elmosolyodott és ellazította a vállait, ahogy hirtelen az egész világ előtte állt újra.

Egy tálca friss süti hűlt a sütő tetején, szemben, a kis konyhában. Bruce Jr. kis macskafüles tálkája üresen tátongott, és a kicsi fekete-fehér macska csendben pihent a tévé melletti kaparófa legmagasabb fokán. A tévé le volt némítva, egy régi fekete-fehér film ment éppen, amit Ivy nem ismert fel.

Harley kényelmesen volt öltözve, puha fürdőköpenye alatt egy pólót és mackónadrágot viselt, és egy bögre valami-meleg gőzölgött a közeli kis asztalon.

Ivy elpirult és a földet fixírozta egy pillanatig, amíg összeszedte magát.

‒ Megint az a laboratóriumi technikus. Esküszöm, ezek a srácok azt hiszik, tudnak mindent, pedig csak most fejezték be az egyetemet, de nem tudják követni még a legegyszerűbb utasításokat sem. Különösen, ha azok az utasítások egy nőtől jönnek… ‒ vicsorgott. A vállai újra kezdtek befeszülni, de gyorsan félresöpörte a dühöt egy sóhajjal.

Harley bocsánatkérően nézett rá. ‒ Sajnálom, Ive. Tudom, hogy ez nehéz neked. Egy ilyen okos tudományos lány itt ragadt ebben a kis városkában…

Ivy odasietett hozzá, hogy félbeszakítsa a gondolatot, a szavai eltökélten hangzottak. ‒ Nem. Nem. Azt tetted, amit tenned kellett. Én bárhol boldog lennék, amíg ott vagy velem.

Mindketten elpirultak, amikor realizálták a szavak jelentését. Harley felnézett a könnyes, együttérző szemeivel, és kinyújtotta a karját. ‒ Ó, gyere ide.

Ivy átvágott a szobán és Harley mellé huppant, bele a karjaiba. Ráfektette a fejét a nő vállára, aki megpuszilta Ivy feje búbját.

Csendben ültek egy darabig, a fejük egymáson pihent, Harley átkarolva Ivy vállát és Ivy karjai Harley derekán. Ivy érezte a köntös lágy anyagát az arcán, a nő testének melegét, a szívének dobbanását.

Az idő lelassult, és a világ újra kicsi volt, de csodálatosan teljes. Ivy Harley combjára simította a kezét, és lágyan simogatta, mire Harley Ivy hajába túrt.

Ivy szemei lecsukódtak, megnyugodott, és a többi érzékszervével a pillanatra fókuszált. Harleyból kellemes rágógumi és vattacukor illata áradt, és a bőre puha volt az ujjai alatt. A légzése lelassult és egyszer-egyszer egy halk hümmögést hallatott. Ivy elégedett sóhajjal válaszolt.

Így ültek egymásba fonódva egy örökkévalóságig és mégis túl rövid ideig, amikor is megzavarta az idilljüket Bruce Jr., aki felugrott a fotelre, elhelyezkedett a fejük mögött, és hangos dorombolással csatlakozott hozzájuk.

Harley kuncogott és hátrahajtotta a fejét, hogy lássa a macskát. ‒ Ó, kis Brucey kezd éhes lenni?

A kismacska nyávogott egyet válaszként.

‒ Ó, igen, vacsi. Megvettem a hozzávalókat ahhoz a thai curryhez, ami úgy ízlett neked… ‒ Harley elnyújtotta a szavakat, mintha el akarná csábítani Ivyt ezzel a lehetőséggel.

Ivy csalódottan felnyögött. ‒ De ahhoz fel kellene állnod. Nem akarunk inkább rendelni valamit? ‒ Belefúrta a fejét Harley puhaságába és szorosabban ölelte, mintha oda akarná láncolni őt a kis buborékukba.

‒ Ahhoz is fel kéne állnunk, hogy beengedjük a pizzafutárt, virágocskám ‒ válaszolt Harley.

Ivy nem volt meggyőzve, helyette felemelte a fejét, hogy ránézzen Harleyra. A szemeik találkoztak és Ivy a nőre mosolygott, majd odahajolt egy csókra. Hosszú volt és mély, és Harley agya hirtelen elúszott Ivy ajkainak érzetében és a lehelete elbűvölően virágos illatában.

Ivy elhúzódott, amikor érezte, hogy Harley pulzusa gyorsulni kezdett, és megajándékozta őt egy felhúzott szemöldökkel és egy huncut mosollyal, mintha csak azt akarná kérdezni, “na és most?”

Lassan visszatérve a földre, Harley tettetett frusztrációval válaszolt: ‒ Ahh, ez annyira nem fair. Na jó, várhatunk még egy kicsit, de csak a film végéig.

Ivy győzedelmesen vigyorgott, és visszatért a jól megérdemelt helyére Harley oldalán. Harley megnyomott egy gombot a távirányítón és Fred Astaire hangja söpört végig a lakáson.

Egy nap
Amikor a padlón vagyok
Felvidulok majd
Csak mert rád gondolok
És arra, ahogy ma este kinézel
{ itt a dal }

Egymásra pillantottak, elmosolyodtak, megcsókolták egymást, aztán visszafészkelődtek egymásba.

A kis világuk újra teljes volt.