Steve/Bucky, Bosszúállók, 21. század
Fluff, vicceske
Trigger warning: nem hiszem, hogy van. Ja, egy kis figyelmeztetés: mindenki szemrebbenés nélkül letegezi száz év környékén tengődő hőseinket, mert egyszerűen csak nem. Engem senki nem fog rávenni, hogy úgy írjak becsületes magyar fanfictiont, hogy bárki is hosszú távon magázza ezeket a fiatalembereket.
Minden a Twitterrel kezdődik.
Némivel a Triskelion bukása után Tony regisztrál ‒ vagyis ráállít valakit, hogy regisztráljon ‒ egy Bosszúállók Twitter profilt. (Valamint egy Bosszúállók Instagramot, egy Bosszúállók Facebook oldalt, és egy Bosszúállók Tumblr-t. Steve nem teljesen érti mindennek a létjogosultságát vagy hogy miben segít mindez, amire Tony kissé titokzatos válasza a következő: “Az emberek a jövő, Kapcsi.”)
Steve-nek nem szabad a Twitter közelébe mennie, ami, úgy gondolja, teljesen rendben van, hiszen halvány lilája sincs, mit mondana, ha mégis használnia kéne. Megvolt a mai futás? A lőtt sebek nem kellemesek? Kit érdekelne mindez?
Így hát vannak a Twitter fenntartására kinevezett emberek, akik olyasmiket tweetelnek, mint Eddz mint #FeketeÖzvegy, képekkel meg minden, és vannak emberek, akik cserébe olvassák és lájkolják ezeket, és Steve nincs benne a folyamatban. És ez teljesen rendben van számára.
Aztán a PR csapatnak támad egy ötlete: a #KérdezzEgyBosszúállót hét.
‒ Éreztetni akarjuk az emberekkel, hogy a Bosszúállók megközelíthetőek ‒ mondja Janet, egy PR gyakornok. Kedves nő, van egy macskája, és a haja inkább hasonlít egy kísérleti műalkotásra, mint valami emberire.
‒ Nem igazán vagyunk megközelíthetőek ‒ mondja Steve. ‒ Vagyis talán Tony igen. Szeret magáról beszélni.
‒ És éppen ezért Vasember a legnépszerűbb Bosszúálló ‒ mondja Janet. ‒ Az emberek szeretnek tudni dolgokat hírességekről! Így működik az emberi pszichológia.
‒ Vannak dolgok, amit jobb szeretném, ha nem tudnának rólam ‒ ismeri be Steve.
‒ Ó, nem kell válaszolnod mindenre! ‒ biztosítja Janet. ‒ A kérdések először átmennek egy alapvető minőségellenőrzésen, mielőtt továbbítjuk neked az érdekeseket. Azokból kiválaszthatod azokat, amik tetszenek és emailen keresztül elküldheted nekünk a válaszaidat. Ennyi az egész.
‒ Legyen ‒ mondja Steve, mert hát végül is ez nem sokban tér el attól, amit ‘42-ben csinált. Az emberek szeretik megérinteni a hőseiket.
——
Két héttel később Bucky kopog Steve ajtaján, és Steve megfeledkezik az egész Twitter mizériáról.
——
#KérdezdKapitányt Mi a legjobb dolog a 21. században?
egy csipet kókusz @valamilyentejha választanod kellene, inkább fekete özveggyel küzdenél meg vagy vasemberrel? #kérdezdkapitányt
párzási ének @kárkárharapjmegPróbáltátok már hogy Thor kalapácsa erősebb-e mint a pajzs? #KérdezdKapitányt
——
Amikor Steve felébred, Bucky fél kézzel integet neki és folytatja a telefonján való görgetést a másikkal.
‒ Inkább egy ló méretű kacsával küzdenél meg vagy száz kacsa méretű lóval? ‒ olvassa Bucky felhúzott szemöldökkel. ‒ Ki találja ki ezeket a kérdéseket?
‒ Ló méretű kacsa ‒ válaszol Steve álmosan. ‒ Harcoltam már nagyobb dolgokkal. Mit olvasol?
‒ A #KérdezdKapitányt népszerű lett Twitteren ‒ mondja Bucky. ‒ Hé, valaki tudni akarja, mekkora a farkad. Megírhatom, hogy szabadság méretű?
Steve azon nyomban felegyenesedik és kirántja a telefont Bucky kezéből. ‒ Ne beszélj a farkamról az interneten ‒ mondja vörös fejjel. ‒ Jézusom, mit gondolnak ezek az emberek?
‒ Úgy tűnik, azt, hogy szexi vagy ‒ vigyorog Bucky. ‒ Ha jól látom, nagyjából a kérdések fele a “Randiznál velem?” különböző variációi.
‒ Be kell vallanom, hogy foglalt vagyok ‒ mondja Steve csak azért, hogy láthassa Bucky reakcióját. ‒ Ó, nézd, itt egy érdekes. “Milyen volt egy integrált egységben szolgálni a II. világháború folyamán?”
‒ Valaki meg akarja csináltatni veled a történelem háziját, Rogers?
Steve eljut J. Karper profiljára. ‒ Egyetemi hallgató ‒ mondja. ‒ Nézd, elolvasta Gabe könyvét!
‒ Gabe írt egy könyvet? ‒ pislog Bucky. ‒ A kis köcsög! Nekem kellene könyvet írnom.
‒ A te könyved üres lenne ‒ tudatja vele Steve. ‒ Csak ajtótámasznak vennék meg.
‒ Baszd meg, Rogers. Ezért most egy teljes fejezet fog szólni a farkadról.
Steve nevet és nevet, és aztán Bucky megcsókolja, és Twitter egy időre feledésbe merül.
——
Bosszúállók Brigád @hivatalosbosszúállók.@valamilyentej Vasemberrel. Könnyebben elterelődik a figyelme és órákig duzzogna utána. #KérdezdKapitányt
Bosszúállók Brigád @hivatalosbosszúállók.@bestlaidman Egyik sem lenne nagy kihívás. Talán egy elefánt méretű kacsa? #KérdezdKapitányt
Bosszúállók Brigád @hivatalosbosszúállók.@jaykarper Erre nem tudok 140 karakterben válaszolni. Kövess be, küldünk üzenetet! #KérdezdKapitányt
——
Így hát Steve megdobja a Twitter csapatot az email címével, és megtesz minden tőle telhetőt, hogy megválaszolja J. Karper kérdését. Egy kicsit furcsa érzés, hogy valaki úgy beszél az életéről, mintha egy könyv lenne ‒ olykor elfelejti, hogy a II. világháború hetven éve volt, nem három ‒, másrészt viszont jó érzés Gabe-ről és Jimről beszélni olyasvalakivel, akit érdekel. A legtöbb ember csak róla akar beszélni.
Szóval megközelítőleg fél tucat email után Steve sok szerencsét kíván J. Karpernek a diplomamunkájához. Azt gondolja, ezzel vége.
——
‒ Szerintem az a lány téged bámul ‒ mondja Bucky.
‒ Féltékeny vagy? ‒ incselkedik Steve, miközben a tükörképre hunyorít az ablakon. ‒ Aki a laptopjánál ül?
‒ Aha, ő az. Gondolod, hogy idejön egy autogramért?
A Chitauri előtt senki nem kért tőle semmit. Utána volt egy kéthetes időszak, amikor hirtelen mindenki ráfókuszált. Habár kimerítő volt, megtett minden tőle telhetőt. Mostanra New York többnyire visszasüppedt egy nyugodt, megelégedett állapotba vele kapcsolatban. Néha egy-egy turista selfie-t követel tőle, meg kisgyerekek izgatottan mutogatnak rá, de már nem rontanak rá az épületben, ami igencsak kellemes változás.
‒ Jup, elindult ‒ motyogja Steve, és felvasal egy mosolyt az arcára.
‒ Annyira el vagy telve magaddal ‒ mondja Bucky, ahogy meglöki Steve térdét az asztal alatt. ‒ Lehet, hogy tőlem akar autogramot.
‒ Ööö, helló ‒ mondja a lány, mielőtt Steve visszarúghatna. ‒ Esetleg… kérdezhetnék valamit?
Steve egy kissé meghőköl a lány jegyzettömb és jegyzetelésre kész toll kombinációjának láttán. ‒ Újságíró vagy? ‒ kérdezi gyanakodva.
‒ Ó, dehogyis, nem! ‒ mondja a lány. ‒ Bocsi. Wow. Helló. Ashley vagyok, az NYU-n tanulok, és a diplomamunkám témája a HYDRA náci filozófián való alapulása, mintsem egy külön szervként való működése, és mivel te mindkettővel harcoltál, gondoltam, kérdezhetnék…
‒ Ööö ‒ mondja Steve. Bucky csendben röhög a kávéjába. ‒ Tudod, főként azért voltam ott, hogy emberekkel verekedjek, nem azért, hogy politikáról diskuráljak.
‒ Ja, nyilván, persze ‒ mondja Ashley, és odahúz egy széket. ‒ Csak az van, hogy, öhm, egy kicsit bonyolult a dolog, mert a legtöbb egység egymás ellen harcolt, és aztán a Vörös Koponya le akarta bombázni Berlint, szóval az általános nézet az volt, hogy ellenkező állásponton voltak egy ideig…
‒ Szinte biztos vagyok benne, hogy Schmidt csak nem találta Hitlert elég ambiciózusnak ‒ jegyzi meg Steve szárazan.
‒ Ezt szajkózom én is! ‒ Ashley arca felragyog. ‒ Emlékszel, hogyan jutottál erre a következtetésre? Mondott bármit? Harcoltál vele, igaz?
Steve egy cseppet bizonytalanul Buckyra pillant. Bucky lenéz a karjára, vállat ránt.
‒ Oké ‒ mondja Steve, és lelkileg felkészül, hogy még itt lesz egy darabig. ‒ Szóval Schmidt rögeszmésen emberfeletti erőre akart szert tenni, és…
——
A következő héten Steve, reggeli futására igyekezve, csaknem átesik valakin, aki egy “A történelem halhatatlan” feliratú pólót visel, a hivatalos Bosszúállók Tumblr oldalra kábé száz Steve email címét követelő üzenet érkezik, és ezen a ponton Bucky megelégeli a dolgot.
‒ Basszus, ember vagy, nem egy könyv ‒ magyarázza. Egy másik Starbucks-ban ülnek, mivel a szokásos helyük tele volt fáradtnak tűnő egyetemistákkal. ‒ Mindenki tökéletesen megvolt, amikor még jégbe voltál fagyva, valahogy csak meg tudják oldani most is.
‒ Valamit tennünk kell ‒ mondja Steve. ‒ Ne már, Buck… Nem gondolod, hogy ha egyszer itt a lehetőség megértetni az emberekkel, milyen volt anno, akkor meg kellene tennünk?
Bucky arca ellágyul. ‒ Én csak… ‒ mondja. ‒ Nem akarom, hogy annyira elmerülj a múltban, hogy ne legyen lehetőséged megélni a jövőt is.
‒ Mikor lettél ilyen nyálas? ‒ mondja Steve.
‒ Te vagy az, aki nem tud nemet mondani ‒ vág vissza Bucky, és puszit nyom Steve szájára.
——
‒ Hmm ‒ mondja Pepper. ‒ Hogy hangzik egy Q&A? Lebeszélhetek Columbiával egy beszélgetéssorozatot.
‒ Nem lesz fura, ugye? ‒ kérdezi Bucky. ‒ Van fogalmad róla, mennyi kérdést kapunk arról, hogy dugtunk-e a negyvenes években?
‒ Az csak azért van, mert mindenki azt gondolja, hogy szexi vagy ‒ mondja Tony. ‒ Volt ez a borongós kinézeted, meg az egész halál dolog, vágod, nagyon tragikus. Most mi van? Én vagyok itt az egyetlen, akinek van érzéke a romantikához?
‒ Ezt tényleg nem kellett tudnom ‒ mondja Bucky. ‒ Mi lenne, ha úgy tennél, mintha nem mondtál volna semmit, én meg úgy teszek, mintha Howard…
Pepper sikeresen kitereli Tonyt a szobából, de Tony kiáltása még visszahallatszik: ‒ Ne mondd, hogy megdugtad az apámat, Barnes!
‒ A biztonságiak titoktartási megállapodás alatt állnak ‒ folytatja Pepper. ‒ Ne aggódj, ha akarjátok, ki tudunk küldeni egy listát azokról a témákról, amikről inkább nem nyilatkoznátok.
‒ Az szuper lenne ‒ mondja Steve. ‒ Köszönjük, Pepper.
‒ Ó, igazán nincs mit ‒ mosolyog. ‒ Tudod, nyolc évesen Peggy Carter volt a hősöm.
——
——
‒ Tehát ‒ mondja Bucky. ‒ A könyv.
‒ A könyv ‒ ért egyet Steve. ‒ Kifejezetten sokat írsz benne a farkamról.
‒ Ne hagyd, hogy a fejedbe szálljon ‒ mondja Bucky. ‒ A többi részedet utálom.
‒ A többi részem nem fog reggelit készíteni neked ‒ mondja Steve. ‒ A farkam meg nem tud főzni.
‒ Tudom ‒ sóhajt Bucky. ‒ A második legrosszabb tulajdonsága. Az első nyilvánvalóan az ‒ mondja ‒, hogy milyen kicsi.
Steve fejbekólintja Buckyt egy párnával.
——
J. B. Barnes @jamesbbarnesÍrtam egy könyvet! Kérdezzetek. #BuckyBarnesKönyve
J. B. Barnes @jamesbbarnesMindenkinek aki ezt egy szerelmes történetnek hívja: Nup, csak a szex miatt vagyok benne. #BuckyBarnesKönyve
J. B. Barnes @jamesbbarnes
Nem tudom, mit olvastam xD de nagyon adom. Kár, hogy nincs több része, simán tudnám még olvasni :D Köszi, hogy lefordítottad.
VálaszTörlésJó tudni, hogy a fordításaim is értékelve vannak <3
TörlésÉs igen, lebilincselő stílusa van az írónak, nem igaz? Néha irigylem azokat, akik ilyen eredeti ötletekkel tudnak előrukkolni és ennyire karakterben tudnak maradni... Azt hiszem, ez az írói képességekről mond el valamit (*/▽＼*)
Zárójelben: Lehetséges, hogy ma-holnap esetleg felbukkan itt még egy ősrégi Stucky fic fordítása, csak mert nem tudok a korral haladni, máskülönben meg rám zúdult a szabadidő és nincs ihletem sajáthoz. (ง ื▿ ื)ว
Igen, az ötlet nagyon tetszik :D még a benne lévő linkeket is így alakította, és diploma témakörök is jók, nagyon fullos :3 nekem sem jutna sose ilyen eszembe, de jó, hogy másnak igen!
TörlésJöhet *^* ahh, hozzád címezem az ihletem, mert nekem időm nincs már, de ő meg most akart megérkezni xD
Pontosan! Ráadásul az eredetinél írja, hogy nem történész vagy ilyesmi, úgyhogy lehet, hogy full hülyeség, amiket írt, és ez nekem extra csodálatosnak tűnik, mert őszintén én nem tudnék ilyen kreatív ötleteket kitalálni úgy, hogy nem értek a történelemhez.
TörlésÖrülök, ha nekem volt bármilyen részem az ihletszülésben, és nyitva tartom majd a szemem, hogy lecsaphassak a végeredményre <3
Saját szakterületemen sem tudnék semmi ilyesmit írni, nem hogy olyanról, amit nem ismerek XD de még a twitterezős ötlet sem jutott volna eszembe. Hát nah, nem ugyanaz az írói képesség :D
TörlésMármint arra gondoltam, az ihletet átküldöm hozzád, adjon neked ötleteket, ha már van időd, ne engem bombázzon ( ^.^)ノ
Jaaa, nos azt igazán megköszönöm, már érzem is az áramlást! :D De azért valamennyit tarts meg magadnak; tapasztalatom szerint nekünk, kreatív vénával ellátott embereknek fontos kiadni magunkból az impulzusokat, akár eljut a kedves publikumhoz, akár nem.
Törlés(amúgy vágod most esküszöm érzem az ihletet mit csinálsz te boszorkány <3)