És dörög és villámlik 3.

 

Ez egy fordítás, nem saját alkotás!
Az eredeti mű { itt } található angol nyelven, Samunderthelights tollából.

{ előző }

{ a történet eredeti borítója }

Athelstan/Ragnar/Lagertha + említve Astrid/Lagertha, modern AU
Ehm. Fluff? Hurt/comfort? Na de dráma, abban biztos vagyok.
Trigger warning: (erre a részre) szex

{ 3. }

‒ Mi folyik itt? ‒ kérdezi Ragnar a házból kilépve.

Próbálta rendbeszedni a könyvelést, amivel elmaradt az elmúlt hetekben két munka szimultán végzése közepette. Úgy volt, hogy csak ez a délutánja szabad, és már alapvetően frusztrált volt, hogy dolgoznia kell, de meglátva a fiait egymásra üvöltözve és kapálózva a fűben görögni, az agyvize végképp bedobja a törölközőt.

‒ Mi a fene bajotok van? ‒ kérdezi, ahogy lerángatja Ivart Sigurdról, de az visszaugrik rá, és csak akkor tudják szétválasztani a két tinédzsert, amikor Ubbe is kifut a kertbe.

‒ Mi a franc? ‒ Ubbe belöki Sigurdot az egyik székbe. ‒ Mióta verekedtek ti?

‒ Ő kezdte!

‒ Ez most komoly? ‒ kérdezi Ivar felhúzott szemöldökkel, ahogy az apja átadja neki a mankóit.

‒ Elég! ‒ csattan fel Ragnar. ‒ Nem érdekel, ki kezdte. Elegem van abból, hogy ti ketten nem jöttök ki. Mi bajotok van? Testvérek vagytok!

‒ Ő… ‒ kezdi Sigurd, de gyorsan lesüti a szemét, amikor a testvére rávillant egy gonosz vigyort.

‒ Ennek be kell… ‒ fog neki Ragnar, de csengetnek, úgyhogy csak megforgatja a szemét. ‒ Édesanyátok lesz az.

‒ Tikk-takk, testvérem ‒ nevet Ivar, aztán követi az apját a házba. Átmennek a bejárati ajtóhoz, ahol Aslaug várja Ivart, hogy hazavigye.

Amint odaérnek, Hvitserk indulásra készen leviharzik a lépcsőn. ‒ Beszélhetünk?

‒ Persze ‒ mondja Aslaug egy kicsit bizonytalanul, mielőtt mind a négyen bemennek a nappaliba. ‒ Miről van szó?

‒ Gondolkoztam. Mi lenne, ha beköltöznék hozzád és Ivarhoz?

‒ Ó, ööö…

‒ Komolyan? ‒ kérdezi Ivar, és a testvére bólint. ‒ Ó. Oké.

‒ Te tudtál erről? ‒ kérdezi Aslaug a volt férjére tekintve.

‒ Ez az első alkalom, hogy hallok róla. Miért akarsz kiköltözni? ‒ kérdezi Ragnar, de a fia csak megrántja a vállát. ‒ Felőlem rendben, ha valóban ezt akarod, de…

‒ Persze ‒ mondja Aslaug egy apró mosollyal, de Ragnar látja, hogy nem gondolja komolyan. Igen, szereti a fiait, de már Ivarral is nehéz neki egyedül, szóval nyilvánvaló, milyen feszült lesz, ha Hvitserk is bekerül a képbe. De ha a fia az anyjához és testvéréhez akar költözni, Ragnar nem fogja megállítani.

‒ Biztos vagy ebben? ‒ kérdezi Athelstan visszafordulva a közösségi ház felé.

‒ Igen ‒ nevet Ragnar. ‒ Lagertha találkozni akar veled, neked meg kijár egy kis szünet.

‒ De…

‒ Ne kelljen átvetnem téged a vállamon és elhurcolnom odáig ‒ nevet Ragnar, amikor meglátja Athelstan tétovázását. ‒ Gyere, menjünk.

Átvágnak az úton, és csendben teszik meg az utat a Lothbrok család házáig, ahol Lagertha és a fiúk már elkezdték a barbecue-t.

Ragnar észreveszi Athelstan feszengését, ezért feldobja a karját a vállára, ahogy bevezeti őt a kertbe.

‒ Á, szóval te vagy Athelstan! ‒ kiált Lagertha feléjük sétálva, és mielőtt még a férfi bármit is mondhatna, a nő átkarolja és szoros ölelésbe vonja. ‒ Gyere, ülj le. Mit hozhatok? Sör, bor?

‒ Ó, én…

‒ Nyugi, nem harap ‒ kuncog Ragnar. ‒ Kivéve, ha azt szereted, persze ‒ kacsint, mielőtt elsétál, hogy hozzon neki és Athelstannak valamit inni.

‒ Helló, Sigurd vagyok ‒ mondja a tinédzser. ‒ Ő meg…

‒ Már találkoztunk ‒ szakítja félbe Ubbe. ‒ Az adománygyűjtésen.

‒ Igen ‒ mosolyog Athelstan. Egy fiatal férfi foglal helyet mellette, de Athelstan nem ismeri fel benne Ragnar egyik fiát sem, és egy pillanatra átfut rajta az aggodalom, hogy összekeverte a fiúkat. Ismeri Björnt, ismeri Ubbét, és most már Sigurdot is. Ez a férfi nem lehet Hvitserk vagy Ivar, ugye? Túl idősnek tűnik ahhoz. De mielőtt rákérdezhetne, a férfi kinyújtja a kezét.

‒ Halfdan. Björn egyik barátja.

‒ Ó, üdv.

‒ Mi, ugye nem gondoltad, hogy egy Ragnar-kölyök vagyok? ‒ nevet a fiatal.

‒ Ne is viccelj ezzel ‒ nevet Björn is, csatlakozva hozzájuk. ‒ Az túl fura lenne.

‒ Miért? ‒ kérdi Lagertha. ‒ Ti ketten gyerekkorotok óta sülve-főve egymás nyakán lógtok. Végignéztük Halfdan felcseperedését, szóval azt mondanám, olyan, mintha a sajátunk lenne.

‒ Többségben az erő ‒ teszi hozzá Ragnar, ahogy visszacsatlakozik a beszélgetésbe egy pár borosüveggel. A két fiatal férfi sokatmondóan összenéz, aztán csak megcsóválják a fejüket.

Amikor egy ponton Sigurd ágyba bújt, újabb borosüveget bontottak. Órákkal később, már jóval éjfél után, előkerült Björn gitárja, és valahogy a tűz körül kötöttek ki. Énekelgettek, és Ragnar figyelte, ahogy Athelstan feszültsége ezen emberek között, akik máig még idegenek voltak számára, szépen lassan elszivárog.

Esőcseppek kezdenek hullani, és dörgések hallatszanak, és villámok borítják be az eget. A srácok és Lagertha gyorsan nekiállnak megmenteni az asztalon lévő dolgokat, mialatt Ragnar és Athelstan a kert végében meggyőződnek róla, hogy a kerítés be van zárva.

Viszont a vihar olyan heves, hogy Athelstan belecsapódik a kerítésbe. Ragnar gyorsan megragadja, és az egyik kezét a nyakára csúsztatva próbál megbizonyosodni róla, hogy rendben van. Athelstan, habár kissé kábultnak tűnik, apró biccentéssel jelzi, hogy igen, úgyhogy Ragnar elmosolyodik.

‒ Még egy darabban vagy ‒ mondja, de nem biztos benne, hogy Athelstan hallja a vihar zaján keresztül. Belebámul a férfi arcába, és mielőtt még túlságosan átgondolná, megcsókolja. Azonban Athelstan csak áll, még kicsit kábultan a kerítésbe vetődéstől; nem csókolja vissza, de el sem löki magától.

Ragnar nem tud rájönni, mire gondolhat a férfi, amikor végül ránéz, úgyhogy csak szimplán rámosolyog, és átveti a karját a vállán.

‒ Gyerünk ‒ mondja, és átvezeti őt a kerten, be a házba, ahol a többiek várják őket.

‒ Nem mehetsz így haza ‒ mondja Björn. Halfdan csak megrántja a vállát. ‒ Nem biztonságos ilyen időben vezetni.

‒ Megleszek.

‒ Björnnek igaza van. Alhatsz Hvitserk szobájában ‒ mondja Lagertha. ‒ Nem engedem, hogy az életedet kockáztasd.

‒ De mi van… ‒ kezdi Ubbe Athelstant szemlélgetve, amikor azonban meglátja az apja arcát, csendben marad.

‒ Nyomás zuhanyozni, megmelegedni. Aztán pedig irány az ágy, oké? ‒ mondja Ragnar, és a fiai megértik, hogy el lettek küldve. Gyorsan elmormogják a jóéjtjeiket, aztán eltűnnek a lépcsőn.

‒ Még egy kis bort? ‒ kérdezi Lagertha, és megjelenik az arcán az a nézés, amit Ragnar már jól ismer. Milliószor látta már, általában amikor bárokban vannak, és egyikük kiszúr valaki szimpatikusat. Ragnar felhúzza az egyik szemöldökét, és a nő alig láthatóan biccent. Annyiszor lejátszották már ezt a néma beszélgetést, hogy nincs miről beszélni.

Athelstan a fürdőbe készül, hogy lezuhanyozzon, aztán a kanapén aludjon, de Ragnar és Lagertha hálószobájának ajtaja kinyílik, ő meg megugrik. Amikor meglátja a meztelen Ragnart a küszöbön, nem tudja elrejteni a pírt az arcán.

‒ Szóval…

‒ Most akartam… ‒ mutogat Athelstan a fürdőszobára.

‒ Akarsz csatlakozni hozzánk? ‒ kérdezi Ragnar, de a férfi csak összezavarodva bambul. ‒ Mi az? ‒ nevet, mire Athelstan arckifejezése még zavarodottabbá válik. Így hát kilép a hálóból, közelebb hozzá, és a karjára kúsznak a kezei.

‒ Mit…

‒ Tudod, mi a kérdés, Athelstan. ‒ Ragnar megvillantja azt a jól ismert vigyorát, aztán előredől, az ajkai majdnem súrolják a férfi fülét. ‒ Akarsz csatlakozni hozzánk?

‒ Én… ‒ Athelstan érzi, ahogy a szíve szinte ki akar törni a mellkasából, de amikor Ragnar csókot nyom a nyakára, nem tud ellenállni, beleolvad, és egy félénk mosoly jelenik meg az arcán.

Ragnar a kezéért nyúl, és bevezeti őt a hálószobába, ahol az ágyon Lagertha ül. Egy pillanatra Athelstan elmélázik, mit fog gondolni, mit fog mondani, de amikor meglátja a nő arcát, rájön, hogy számított az érkezésére. Sőt, valószínűleg alapjáraton az ő ötlete volt.

Mielőtt még továbbgondolhatná, Ragnar folytatja a nyaka csókolgatását, és ő lehunyja a szemét, a bor lassan utat nyer a fejébe. Vagy talán csak az agya próbálja feldolgozni, mi történik.

Ragnar megszakítja a csókokat, nagy vigyor ül ki az arcára, és amikor Athelstan meglátja, nevethetnékje támad, mert számára ez abszurd, és még ő sem biztos benne, hogy mindez valós vagy csak egy buta álom.

Amikor azonban Ragnar segít neki kibújni a pólójából, ami még mindig lucskos és a testéhez tapad, rájön, hogy ez a valóság. Lenéz a férfira, aki leereszkedett a térdére, és átpártolt a hasa csókolgatására. Az érintése gyengéd és óvatos, és remegést érez a gyomrában. Felnézve Lagertha pillantásával találja szembe magát, és egy tűszúrásnyi bűntudat fut végig a testén. Habár tudja, hogy ez számukra megszokott, olyasvalami, amit mindketten szeretnének, attól még neki furcsa, hogy az őt csókolgató ember párja is jelen van.

Lagertha észrevehette a hezitálást rajta, mert egy kacsintással egybefűzve rámosolyog, ami kissé megnyugtatja az idegeit. Amikor lenéz a még mindig a hasát puszilgató Ragnarra, olyasféle izgalom hullámzik végig a testén, amit évek óta nem érzett.

Ragnar kicipzározza a farmerját, és Athelstan lábai megremegnek, és ahogy Ragnar lehúzza a nadrágját, felfedve a meztelen testét, a lábai majdnem feladják a szolgálatot. Ez alkalommal azonban nem foghatja a borra. Ez alkalommal az idegeit hibáztatja. Évek óta nem feküdt le senkivel, és most itt van, nem csak Ragnarral, aki az elmúlt hetek alatt a legjobb barátjává vált, de Lagerthával is. Persze, izgatott, meg be van gerjedve, nem is kicsit, de akkora nyomást érez magán, hogy nehézzé válik a légzés.

‒ Nyugi ‒ suttogja a fülébe Ragnar, és csókot nyom a nyakára. Athelstan kilép a farmerjából, és elrúgja a szoba másik végébe. Ragnar megint megvillantja a vigyorát, mielőtt egy karral átöleli a derekát, és közelebb húzza a testét. Megcsókolja, és a kinti csókkal ellentétben, Athelstan ezúttal nem hezitál a viszonzással.

‒ Jól elvagytok, fiúk? ‒ kérdi Lagertha, mire ők ránéznek, a testeik még összepréselve.

‒ Féltékeny vagy? ‒ nevet Ragnar. Még egyszer megcsókolja Athelstant, aztán elengedi, és az ágy széléhez vezeti. Lagertha leveszi a hálóingét, és egy pillanatra a világ lefagy, és semmi nem hallatszik, csak a vihar odakintről.

Csak akkor kel életre újra minden, amikor Ragnar mögé lép, és a karját a derekára futtatja, hozzátolva a testét az övéhez. Újra Athelstan nyakára terelődik a figyelme, ezzel elgyengítve a lábait és egy félénk mosolyt csalva az arcára, de amíg minden erejét összeszedve próbál megbirkózni az őt elöntő ingerekkel, Lagertha egy magabiztos arckifejezéssel közelebb araszol hozzá. A szemeiben tűz ég. Hozzányomja a testét az övéhez, és megcsókolja. Holott Ragnar csókjai gyengédek, óvatosak, kedvesek, Lagertháé vad, szenvedélyes, magabiztos, kivetítve, hogy tudja, mit akar, és tudja, hogy kapja meg.

Athelstan viszonozza a csókot, de egy pillanatra elönti a bizonytalanság, és elgondolkozik, vajon jó ötlet volt-e idejönni. Aztán megérzi Ragnar kezét a sajátján, az ujjait a sajátjai között, mire egyfajta megnyugvás veszi át a kételkedés helyét. Tudja, hogy jó helyen van.

Másnap reggel Ragnar valaki testének melegére ébred, és reméli, hogy Athelstan az, de fél kinyitni a szemét. Fél, hogy hűlt helyét találja. Fél, hogy elijesztette, hogy elvesztett egy barátot a tegnap este után.

‒ Ébren vagy?

‒ Mmm ‒ állítja Ragnar, és elmosolyodik Athelstan hangjára. Itt maradt vele. Végre kinyitja a szemét, és az idegesnek tűnő férfi felé fordul. ‒ Rendben vagy?

Athelstan bólint, de láthatóan riadt.

‒ Megbántad a tegnap estét?

‒ Dehogyis ‒ válaszol Athelstan. Ragnar megsimítja az arcát. ‒ Én csak… Nem akarom elrontani a dolgokat köztünk, Ragnar.

‒ Semmi nem változott meg. Esküszöm ‒ mosolyog rá Ragnar, majd puszit nyom az arcára. ‒ Na, nyomás zuhanyozni, felöltözni. Lent leszek, oké?

Athelstan kipirulva bólint, mire Ragnar szabályszerűen elmosolyodik. Aztán kikászálódik az ágyból, és felöltözve legaloppozik a konyhába, ahol a fiai már nagyban reggeliznek.

‒ Szóval… ‒ kezdi Sigurd, de csöndben marad, amikor Ubbe megdobja egy figyelmeztető pillantással. ‒ Kérsz pirítóst? ‒ kérdezi csupán végül, és Ragnar mosolyogva megrázza a fejét.

Athelstan percekkel később csatlakozott hozzájuk, ami egy kicsit kínos volt, mert látszólag mindenki tisztában volt a helyzettel, de senki nem hozta fel a tényt, hogy Athelstan nyilvánvalóan Ragnarral és Lagerthával töltötte az éjszakát, amiért Athelstan mérhetetlenül hálás.

Kezdi egészen elengedni magát, kezdi elhinni, hogy elfelejthetik a történteket, továbbléphetnek, amikor is Halfdan rápillant, és kerekperec rákérdez: ‒ Jól láttam, hogy reggel Ragnarék szobájából jöttél ki? ‒ Björn majdnem félrenyeli a pirítósát, és a barátjára mered. Halfdan megrántja a vállát. ‒ Mi van?

‒ Te…

‒ Nem szabadott volna felhoznom? ‒ kérdezi Halfdan, és körbenéz az asztaltársaságon. Ubbe a szemét forgatja, Ragnar a nevetést próbálja visszatartani, és Halfdan grimaszol. ‒ Ó.

‒ De azt hittem, hogy te… ‒ kezdi Sigurd, és mindenki felé fordul. ‒ Tudod… ‒ mutat rá az Athelstan nyakában lógó keresztre. ‒ Csinálhatsz egyáltalán ilyesmit?

‒ Én…

‒ Mi lenne, ha mindenki a saját dolgával foglalkozna? ‒ vág közbe Ragnar. ‒ Ne faggassuk Athelstant, hogy szabad-e…

‒ Lefeküdnie veled és Lagerthával ‒ javasolja Ubbe, mire az apja ráirányít egy bizonyos nézést.

‒ Igen, köszönöm, Ubbe ‒ sóhajt Ragnar, mielőtt visszatérne Sigurdhoz. ‒ Amúgy is, nem kellene már úton lenned az iskolába?

‒ De igen, de…

‒ De? ‒ kérdez vissza Ragnar, mire Sigurd nagyot sóhajtva feláll. ‒ És Sigurd? Beszéltél már azzal a lánnyal?

‒ Ahha.

‒ És?

‒ Téves riasztás volt.

‒ És ezt mikor akartad közölni velünk? ‒ kérdezi Ragnar. Sigurd megrántja a vállát és elhagyja a szobát. ‒ Tudtál te erről?

‒ Aha ‒ mondja Ubbe. ‒ De el voltál foglalva… ‒ biccent Athelstan irányába.

‒ Te… ó, komolyan már! Túl elfoglalt vagyok? Igen, két melón dolgozok egyszerre, de…

‒ Pontosan.

‒ Hogy neked és a testvéreidnek legyen mit ennetek.

‒ Azáltal, hogy ingyen dolgozol? Hogy is van ez értünk? Nem azt mondom, hogy…

‒ Nem? ‒ szakítja félbe Ragnar. ‒ Segíteni akarok egy barátnak, erre…

‒ Barátnak? Nem is ismerted a fickót!

‒ Ez most komoly?

‒ Mi van?

‒ Menj.

‒ De…

‒ Menj ‒ utasítja újra Ragnar mérgesen. Ubbe rábámul, de aztán feláll és kiviharzik. ‒ Sajnálom, Ubbe csak…

‒ Nem, minden rendben van ‒ mondja Athelstan. Megpróbálja elrejteni a zavarát, a szégyenét, mert ő okozta ezt az egészet. A feszültség kézzel fogható.

Aztán Halfdan megragad egy újabb tojást, és megtöri a csendet. ‒ Ó, hogy én mennyire imádom ezt a családot ‒ nevet, mire mindenki rámered. ‒ Most mi van?

{ tovább! }