kezdet // start;

active fandoms & ships;
. . .

  

  

 

 

 

inactive fandoms & ships;
. . .

  

 

 

  

  

 

 

 

  

  

  

  

  

 

Vándornotesz #3

.

Nem hittétek volna, hogy jön még valaha ilyen, mi? De jön.

És már készülőben van a nyári beszámoló is! Gondolom, karácsonyra kiposztolom azt is. 😅 (Amúgy eskü elkezdtem írni ezt a posztot februárban, csak hát annyira sok dolog történt... Láthatjátok, ha elolvassátok ezt. Vagy nem, nem tudom, de érzetre elég sok volt, az biztos.) 

. . .

Dióhéjban:

▶ Január

▶ Február

▸ A varázssziget

▸ Mehetnék

▶ Március

▸ Felpörög az élet

▶ Április

▶ Május

▶ Én kommentelni akarok.

. . .

A karácsony, amikor minden megváltozott

 

2022. 12. 31.

A már sokszor emlegetett barátnőmmel folyó { #prompt } challenge-re íródott, újabb történetecske. Az alábbiak voltak megszabva (amiből végül a cím nem teljesen passzol nálam, de azért rá lehet fogni). 

❄️ Műfaj: bármilyen
❄️ Kritérium: min. 3 szereplő
❄️ Cím: A karácsony, amikor minden megváltozott

Esős csendélet (:

 

2022. 11. 06.

Az előző írás, a Rozsdás Malac / Rusty Racoon bevezetésében említett, egy barátnőmmel folyó { #prompt } challenge-re íródott, párcentis novella. 

The Rusty Racoon

Happy New Year, darlings! How has it been so far? Do you make New Year’s resolutions? If yes, what resolutions do you have for 2023?

I don’t make resolutions because I know I never keep them—however, what I do like and find important to do at this time is taking inventory of the past year and setting some directions for the new year. This time I actually sat down with a friend of mine to put it on paper, too. It’s not too late for you to do it as well:) The { Year Compass } is a very useful little booklet for this.

But the point is, me and this friend of mine—who’s just started writing recently and wants to practice more—have begun to use this internet-wide well-known method of giving each other writing prompts, and after a week or so we read our story aloud to each other. Let me tell you, so far it’s going very nicely! And since I haven’t been posting many actual stories here lately, and with this method I am actually writing more frequently again, I’ve decided to share with you the better, more interesting ones using the { #prompt } label. So this is what you can expect to see here this February:)

The reason why my attempts at prompt-based writing hadn’t worked before—because I have given it multiple shots—is that I’m not yet very good at keeping myself accountable, thus I always abandoned projects like NaNoWriMo and the like after some time. However, in July and August I started writing for prompts again with a German friend of mine who also writes. That project did not result in many decent works but only a couple of them—I figure I’ll post them here before publishing the new ones. (The original version is in English because of my German friend, but of course I’ll post the { Hungarian translation } as well.)

A főszereplő egy kisfalusi kocsmatulajdonos

- @the.plottery “July - Saturday 02” plot

A Rozsdás Malac

 

Boldog új évet, nyuszikák! Hogy telik eddig? Meséljetek! Szoktatok újévi fogadalmakat tenni? Ha igen, mit fogadtatok meg 2023-ra? 

Én nem szoktam fogadozni, mert tudom, hogy úgysem tartom be (vagy csak ideig-óráig) – amit viszont szeretek és fontosnak tartok ilyenkor év elején megcsinálni, az egy kis leltárazás és irányállítás az elkövetkező évre. Ebben az évben le is ültem egy barátnőmmel, hogy ezúttal papírra is vessük mindezt. Javaslom nektek is (még nem késő, én is még csak most fogom befejezni) – a { Year Compass } egy nagyon hasznos füzetke ehhez.

Na, de a lényeg, hogy ezzel a barátnőmmel, aki egyébként most szintén jobban belekezdett az írásba, és gyakorolni szeretne, kitaláltuk, hogy az interneten már eléggé elterjedt módszert fogjuk alkalmazni egymással: valamilyen rendszerességgel írói promptokat adunk egymásnak, amiket kb egy héten belül összeülünk felolvasni. Jelentem, nagyon jól működik! És úgy döntöttem, hogy a jobbakat, érdekesebbeket { #prompt } címkével kiposztolom ide, hiszen az elmúlt időben elég kevés konkrét történet került ki a blogra, és ezzel a módszerrel végre ténylegesen írok újra. Szóval erre számíthattok februárban:)

Viszont amiért az eddigi promptos próbálkozásaim nem működtek – mert voltak próbálkozásaim –, az az, hogy magamat még nem igazán tudom felelősségre vonni, így mindig el-elhagytam az olyan dolgokat, mint a NaNoWriMo és társai. Július-augusztusban azonban újra nekifutottam egy német barátnőmmel, aki szintén ír. Nem sok felvállalható mű került ki abból a próbálkozásból, de úgy gondoltam, azt az egy-kettőt szintén kiteszem ide az újak előtt. (Fordítás, hiszen eredetileg angolul írtam a német barátnőm miatt – de természetesen az { eredeti } is posztolásra kerül.)

A főszereplő egy kisfalusi kocsmatulajdonos

- @the.plottery “July - Saturday 02” prompt

Zinikornis kiábrándítóan homoszexuális 2022-es könyvtára

Arra gondoltam, egy könyves-olvasós poszttal zárom az évet, ami legalább egy kicsit kapcsolódik a blog eredeti témájához. (Meg így 12 darab posztot mutat erre az évre, és ez tetszik. Ha már nem több, legalább 12 legyen meg.)

Az első Vándornotesz bejegyzés végén, a { Lezárás } részben írtam, valamint { instán } egy sztoriba is kiírtam akkor, hogy visszatért az olvasáshoz való kedvem. Sajnos nem mondhatom könyvfalásnak, mert azért abba az egykori állapotomba nem kerültem vissza (még?) ‒ bár szeptember-október során volt egy rövid ‘falós’ szakasz ‒, de határozottan elmúlt a nagy pangás.

Ennek örömére most szeretném megosztani veletek azt a kemény tizennéhány könyvet, amit elfogyasztottam ebben az évben. (Nem számolva a fanfictionöket, képregényeket, és egyéb neten olvasott irományokat.) Rangsoroltam őket, és 1-5 csillagot is kapott mindegyik. Habár egy kicsit necces egy listára venni mindezen könyveket, hiszen sokat nem tudok egymáshoz mérni (különböző kategóriák, ezért különböző módon értékelem őket), ahhoz sajnos nem olvastam elég könyvet az évben, hogy külön kategóriákra szedjem őket. [De azért büszke vagyok magamra, hogy az év elején kitűzött 10 darabos, majd 12-re változtatott kitűzésemet bőven felülmúltam: hivatalosan { 14 könyvet } kiolvastam.] Úgyhogy megtettem minden tőlem telhetőt, hogy viszonylag igazságos legyen mind a rangsorolás, mind az értékelés [néhol nem az].

Vándornotesz #2

.

Újabb kis beszámolóval érkeztem nektek!

(Nem, úgy látszik, történeteket már nem kaptok soha többet, lol.) 

Szeptemberi történések történése: 2022. 09. 15.‒27.

E jelentés leadása: 2022. 10. 08. (azta, most tökre időben vagyok!)

Mint ahogy { instán } is láthatjátok, még itthon vagyok ‒ mármint nem Skóciában/Írországban ‒, mert azért fontosnak tartom a kikapcsolódást, relaxálást is. Nem lehet állandóan menni és csinálni, kellenek azok leülős időszakok is néha. Mindegy, hogy drága Zinikornisotoknak az csupán pár hét maximum. 

Gondolkoztam, hogy ezt a részt egyáltalán megírjam-e, de arra jutottam, hogy ha már mostanság úgyis valamiféle személyes naplóként él a fejemben ez a blog, miért ne írjam le ezt is? Az utazás része nem nagy szám (legalábbis számomra már egészen rutinná avanzsált ez az útvonal, de másnak lehet, hogy érdekes ez is), ám az ott töltött pillanatok fontosak és kedvesek voltak számomra. 

Hogy hol? Hát naná, hogy a szívem csücskében. Irány Németország szamárfüle! 

let our children know; (English)

 

I have finally translated this one as well. It’s one of my favorite stories I have written, and it’s beyond me how I was able to create an objectively good story, seeing how I can’t even scrape together a bad one right now. 

But either way, I just finished translating it, and there’s more to come. (Hopefully not just translation, however much I love doing that.) 

So here, I present to you, “let our children know;” – enjoy! :)

[ credit ]

original: { magyarul }

music: { here } and { this }

Vándornotesz #1

Mindenütt jó, de messze a legjobb

Vágjátok, egészen kigyúródtam. Szkander, valaki?

Na, az úgy volt, hogy én – egy erőteljesen és teljes mértékben, de már némileg azért “gyógyult” introvertált* leányzó – egyhuzamban két teljes hónapot szinte 0-24 emberek társaságában töltöttem. Azóta is fújom ki a gőzt. Sok gőz gyűlt fel.

Honnan is indult? (Göngyölítsünk, mert valamiért szeretek in medias res indítani.)

Kezdjük például ott, hogy drága Zinikornisotoknak nulla elképzelése vagy bármiféle felfogása van az idő koncepciójáról. Ez probléma sok téren, igen; ez esetben ez oda vezetett, hogy kicsi naiv Zinike ide-oda vetett vállvonásokkal és mosolyokkal dobálta az igenjeit mindenkinek és mindenféle programra a nyárra nézve… ami, kikövetkeztethetően, a fentebb említett *khm* komplikációt eredményezte.

Úgyhogy miután ilyen módon elköteleződtem nyolcvan helyre és időpontra, és igazából mindegyiket örömmel tettem és tényleg szerettem volna menni/csinálni mindegyiket, nyilván nem akartam lemondani egyik programot sem, és főleg nem akkor, amikor utolsó pillanatban realizáltam (általában egy-két nappal az esemény előtt), hogy már megint megyek valahová.

Itt jön hát ennek a kellemes balesetnek az elregélése.

[Abeth megint hiányolni fogja a wattpad soronkénti kommentálási lehetőségét.]

*Nincs semmi baj azzal, ha az ember introvertált! Jelen esetben a ‘gyógyult’ szó erősen idézőjeles – inkább a fejlődésemre utalok, amely által egy 90%-ban csendes, max 2 baráttal rendelkező, szociális szorongásos lányból a mai, messziről akár már talán extrovertáltnak is elmenő énemmé cseperedtem. { Ebben } a napló-posztomban kifejtettem egy ugyanilyen megcsillagozásban, mit gondolok az introvertáltság gyapulásáról és a saját introvertáltságomról.

Írók kérdőíve

 

Hát sziasztok, ti csodásak! Hónapokkal ezelőtt találkoztunk utoljára. Hogy vagytok? Hogy kezdődött a nyár, és hogy fog folytatódni? 

Én most lettem túl az évvégi vizsgáimon, úgyhogy nekem most kezdődik a nyár a “kötelezettségektől szabad” értelemben. Még egy hetet itt maradok a barátaimmal, aztán végre hazamegyek, így hónapok után, és családozok végre! Már hiányoznak a kis gyökerek. Meg a nagyok. És a kevésbé gyökerek. Na meg fesztiválozni fogok, koncertezni, és ahogy ismerem magam, nagyjából egy hónap pontosan elég lesz nekem az otthon levésből, így a nyár végén valószínűleg elmegyek majd valahová még-máshová. (Nem tudok a seggemen ülni, jó?!) Instán majd úgyis láthattok erről többet. (Ha elolvasod a posztot, megérted, miért említettem meg ezt most itt ;) Azta, mekkora clickbaiter vagyok.) 

Na de, amíg szorgosan nekiállok az írásnak a csomó ötlettel kapcsolatban, ami megrohamozott a vizsgaidőszak közben (meg, ööö, nyilván befejezem a már megkezdett történeteket és fordításokat, persze…), úgy gondoltam, kitöltöm ezt a kérdéssort. Mert valamiért mindig is imádtam kérdőíveket és hasonlókat kitöltögetni. { Abeth } blogján bukkantam rá, és mivel nem hívott ki senkit specifikusan, csak úgy alapvetően bárkit, vettem a bátorságot, hogy belepofátlankodjak a dologba. Remélem, nem bánja senki.

Szóval here we go, 

The One That Got Away

 

{ credit to me }

music: 

[spoti] & [youtube] 

[spoti] & [youtube] 

original: { magyarul }

5290 words, across about 10 pages. 

High school, original characters. 

Angst. (What else.) 

Trigger warning: internalized homophobia, school gangs, drug and alcohol abuse, grief, etc 

Read it, and let me know if it hurt.    

Ready, set... go!

Akihez az angyalok szólnak

{ saját edit }

zene: 

[spoti] & [youtube] 

[spoti] & [youtube] 

~4000 szó, 10 oldalon. 

Gimis, saját szereplős. 

Angst. (Mi más.) 

Trigger warning: internalizált homofóbia, klikkek, drog- és alkoholfogyasztás, gyász, stb. 

Olvasd, aztán mondd, ha fájt.    

Vigyázz, kész... rajt!