Írók kérdőíve

 

Hát sziasztok, ti csodásak! Hónapokkal ezelőtt találkoztunk utoljára. Hogy vagytok? Hogy kezdődött a nyár, és hogy fog folytatódni? 

Én most lettem túl az évvégi vizsgáimon, úgyhogy nekem most kezdődik a nyár a “kötelezettségektől szabad” értelemben. Még egy hetet itt maradok a barátaimmal, aztán végre hazamegyek, így hónapok után, és családozok végre! Már hiányoznak a kis gyökerek. Meg a nagyok. És a kevésbé gyökerek. Na meg fesztiválozni fogok, koncertezni, és ahogy ismerem magam, nagyjából egy hónap pontosan elég lesz nekem az otthon levésből, így a nyár végén valószínűleg elmegyek majd valahová még-máshová. (Nem tudok a seggemen ülni, jó?!) Instán majd úgyis láthattok erről többet. (Ha elolvasod a posztot, megérted, miért említettem meg ezt most itt ;) Azta, mekkora clickbaiter vagyok.) 

Na de, amíg szorgosan nekiállok az írásnak a csomó ötlettel kapcsolatban, ami megrohamozott a vizsgaidőszak közben (meg, ööö, nyilván befejezem a már megkezdett történeteket és fordításokat, persze…), úgy gondoltam, kitöltöm ezt a kérdéssort. Mert valamiért mindig is imádtam kérdőíveket és hasonlókat kitöltögetni. { Abeth } blogján bukkantam rá, és mivel nem hívott ki senkit specifikusan, csak úgy alapvetően bárkit, vettem a bátorságot, hogy belepofátlankodjak a dologba. Remélem, nem bánja senki.

Szóval here we go, 

Írók Kérdőíve

1. Milyen műfajban szoktál írni (novella, vers, regény, blog stb.)? &

2. Milyen zsánerben és témákban szoktál írni?

Tudjátok, honnan indult ez a blog? Valahonnan 2015 márciusából, amikor is úgy döntöttem, hogy nekem mindenképp kell egy történetes blog (addig egy másmilyen volt, amit nem sokkal a nyitás után be is zártam, mert kétfelé már nem ment figyelni…). Ezen történetes blog pedig egy szörnyű designnal indult meg a rögös útján, az LMBTQ-megszállottságos korszakom kellős közepén, így hát realisztikus, valamint itt-ott fantasy-elemes szerelmes történetekkel örvendeztettem meg a közönséget. (Az első poszt { ez } volt. Nincs semmi méltóságom, úgyhogy nem csak, hogy online hagytam ezeket a tizenéves alkotásaimat, de még be is linkelek ide egyet. Heh.) 

Szóval onnantól fogva ez többnyire megmaradt, bár szerencsére az írásom fejlődött ‒ a szerelmes történetek mindig is nagy fókuszt kaptak itt így-úgy. Ettől mostanában elkezdtem néha tudatosan el-elvándorolni, de főképp mégis erről szól a blog. Főleg, mivel 2016 júliusában megalkottam életem első ficjét ‒ { itt } olvasható ‒, melynek áldozatai Stuckyék lettek, és onnantól fogva ez vált a fő műfajommá. Ettől függetlenül még mindig írok ‒ és szeretnék egyre többet írni ‒ saját szereplős alkotásokat. 

Továbbá eddig 2, azaz kettő darab személyes “life update” posztnak adtam itt helyet a teljes pályafutásom során, mindkettőnek nemrégiben. Az { első } 2021 szeptemberében, a { második } pedig 2022 januárjában látott napvilágot. Az új { A gép mögött } fül is  csak nemrégiben, 2022 során keletkezett. Mostanában úgy érzem, nem árt néha magamat is hangsúlyoznom ezen az oldalon. Ez egy folyamat és fejlődés volt számomra, de most végre eljutottam a pontra, hogy a személyemnek is van helye itt.

Ehhez kapcsolódóan pedig csatlakoztak a különöző más “tehetségeim” is; például elkezdtem { fordítani } és ezt művelem már egy ideje (jelenleg csak angol és magyar nyelvek között), valamint a playlist-összeállítási megszállottságomnak csodás helyet ad az { 8tracks } és a közel 60 { spotify } listám. Becsúszott egyszer egy { muzsika ajánló } és egy { podcast ajánló } is. Olyan vegyes ez a felvágott, amennyire csak lehet… (És még mindig nem eléggé!)

Minden releváns profilomat megtalálhatjátok a { máshol } fül alatt. 

3. Mióta írsz?

Ezen becses blog 2015-ben nyílt, mint említettem, de előtte volt egy-kettő blogom itt-ott, szokásos kiskamasz témákban (idézetes, random youtube linkek?, a hűdemély gondolataim naplózása, idk). (Szerencsére ezekről leszoktam nyilvánosan és minden nyomot eltüntettem.) Írni viszont baromi régóta írok ‒ szerintem simán azóta, hogy olvasok. (Szóval két-három éves korom óta. Hmm.) Tudom, hogy valahol leledzik egy teljes A5-ös füzetnyi Vámpírnaplók-koppintás, mert nagyon megszállottja voltam annak a sorozatnak (Nina Dobrev was part of my sexual awakening), ami hatalmas ihletet adott írás-szempontjából, viszont valamiért nem saját történetet alkottam, hanem lényegében leírtam az első pár részt néhány kifejezés kicserélésével. Persze én azt hittem, hogy valami nagyon eredetit alkotok, lol. De azelőtt, gyerekként is írtam, magamnak, szórakozásképp. Sőt, volt egy nagyobb barátnőm még mielőtt írni tudtam volna, és egyszer tollbamondtam neki egy történetet, mert azt akartam, hogy “megmaradjon az utókornak.”

4. Van már kiadott/megjelent műved? 

Hah. I wish. 

Sokáig én szerettem volna lenni a legfiatalabb író Magyarországon, aki kiadott könyvet, de sajnos erről lecsúsztam, amikor valami 14 éves csajszi vagy kicsoda kiadott valami nyolcszázadik képzelet-naplót. (Amúgy minden tiszteletem, you go girl! Attól még crusholta az álmaimat. …Nem mintha lett volna ‒ vagy lenne akár most ‒ kiadásra szánt könyvem.) Mindenesetre a könyvkiadás terve még él a képzeletemben; a hosszútávú jövőben szeretnék elkezdeni, megírni és befejezni (!!!) legalább egy történetet (amely folyamatból eddig egy lépés van csak meg), valamint a még hosszabb távú jövőben esetlegesen egy szakmai könyvet, amint eszembe jut valami, amit újítani lehetne a szakmán. (Psszt: ha itt maradsz velem, talán 10-15 éven belül Te lehetsz az Első, aki tudni fog bármelyik könyvötletemnek a kiadásáról. Exkluzív ajánlat, ne maradj le!)

5. Melyik volt a legelső írásod? 

Ezt már többszörösen megválaszoltam mind e blog értelmében, mind általánosságban. :)

6. Miért írsz? 

Mert muszáj.

Azt látom, hogy a legtöbb írónál/val ez van; elkezdtek írni, amint tudtak, hogy megörökítsék a gazdag, gyermeki fantáziájuk szüleményeit. Sorra bújták az izgalmasabbnál izgalmasabb könyveket is, elrepültek különböző világokba, bővült a látterük, esemény- és resource-táruk, így egyre többet és jobbat tudtak írni is.

Azt látom, hogy akiből később író válik, legyen hobbi vagy hivatásos, általában azóta ír, hogy tud írni ‒ ami számomra azt mutatja, hogy muszáj. Hogy kiskorunk óta bennünk lakozik egy a késztetés, hogy írjunk ‒ naplót, történetet, bármit. Valamiért ki kell adnunk ezt magunkból. 

Számomra ki/elengedés és feltöltődés, megküzdés, feldolgozás jön az írással. Főleg a saját szereplős írásaimmal tapasztalom meg ezt ‒ azokba bele-belecsusszan egy-egy háttérkarakter, aki a saját kivetülésem, ami segít feldolgoznom a saját életembeli történéseket. Határozottan és különösen ilyen a { 313 } és { Akihez az angyalok szólnak }.

7. Hogy találsz időt az írásra? 

Ez vicces. Sehogy.

Mint említettem, az írás csak úgy jön nekem ‒ nem kell rá időt találnom. Írok, amikor megjön a kedvem vagy az ihlet, ami nyilván a “legrosszabb” időkben történik. Például a legelfoglaltabb vizsgaidőszakokban előszeretettel. Rossz(?) tulajdonságom, hogy nehezen állok ellen neki. Általában viszonylag könnyen beadom a derekam, hiszen az írás sokkal élvezetesebb és izgalmasabb időtöltés, mint a statisztika könyv bújása (bármennyire is arrogánsan vicces részleteket csempészett bele a tanárom).

8. Mikor és hol szeretsz a legjobban írni? 

Ideálisan a laptopomon, este, sötétben (világít a billentyűzetem!). Másképp ‒ bárhol, ahol tudok.

Kézzel már rég írtam történetet. Jobban szeretek a laptopon pötyögni, és nagyon élvezem a törlés, áthelyezés funkciókat, valamint a prettifying elemeket, hihi. (A naplómat viszont nem tudnám gépen írni például.)

9. Mit szoktál enni vagy inni írás közben? 

Általában van mellettem egy üveg víz és némi nasi, amiből csipegetek, amikor éppen gondolkozok valamin. Azonban amikor tényleg belemélyedek az írásba, hosszú órák is eltelhetnek fölöttem egy szempillantás alatt, és észre sem veszem, hogy éhes/szomjas vagyok, elálmosodtam, vagy éppen vécére kell mennem.

10. Van íráshoz használt dallistád? 

Neeeem. Úgy alapvetően is az adott hangulatom dönt afelől, hogy mit hallgatok éppen, és írás közben bejön még egy faktor, a történet hangulata. De mondjuk ez tud furcsa lenni; a { 313 } bevezetőjében leírtam, hogy ezt a, khm, …felettébb könnyed és emelt hangulatú történetet konkrétan upbeat tavaszi dallamok hatása alatt írtam. Which is weird on a whole another level. But anyway. A jelenleg közel 60 { spotify } listám rohamosan növekvő tárháza boldogan segítségemre siet, bármilyen hangulatban is vagyok vagy bármilyet szeretnék elérni. (Annyi, hogy nem tudok ugyanazon a nyelven hallgatni zenét, mint amit éppen írásra használok; úgy nem tudok koncentrálni. Vagyis de, a zenére.)

11. Mit gondol(nak) a családod/barátaid/szeretted arról, hogy írsz? 

Nem sokat, mivel kevesen tudnak róla. Édesanyám, meg persze a húgom mindig is tudták, hogy szeretek olvasni, írni, és mindketten olvasták már egy-egy írásomat. (A húgom egyszer-kétszer, mert ráparancsoltam szépen megkértem, mert döntésképtelen voltam valamilyen sztorielemmel kapcsolatban, anyukám pedig néhány iskolai feladatra írt irományomat felnövésem során, valamint szerintem volt talán egy olyan sztori is, amit “felnőttebb” koromból olvasott el.) Mindenesetre “csak úgy” nem küldöm el nekik az írásaimat (valószínűleg nem is olvasnák el még úgy sem), és erről a blogról csak a húgom tud a családból, aki nagy ívben leszarja. Az a hajó meg elúszott, hogy édesanyám tudjon róla, hiszen ha elküldök neki egy történetet innen, akkor rátalál minden másra is ezen a sokszínű blogon, amitől szegény lehet, hogy instant szívrohamot kapna. Jobb megtartani a békét.

A közeli barátaim közül szintén elküldtem már egynek-egynek az #awwmil-t, de az annyiban is maradt. Úgy érzem, az embereknek már nincs elég nagy attention spanjük, hogy blogot olvassanak. (Bezzeg az én időmben!…) Valamint a blogspot egy rossz tulajdonsága, szerény véleményem szerint, hogy nem olyan, mint egy szociális média platform például, mégpedig abban az értelemben, hogy nem látják/tudják az ismerőseim, amikor kikerült egy új poszt ‒ persze, le lehet tölteni az alkalmazást, fel lehet iratkozni, meg ilyesmi, de mégsem az igazi. Gondolom, ezért is lenne jó tényleg foglalkozni ennek a blognak a szocmédia platformjainak kialakításával, hogy tudjak “jelezni,” ha kijött valami új; az insta oldal elindult egyszer, de hamvába halt, mert a saját instámon olyan aktív vagyok, hogy nem tudok fenntartani még egyet. 

Tudjátok, mit? Csapjunk bele. Legyen. Nem baj, kössük össze a dolgokat.

S lőn új korszak. A saját instám { itten } van, ni. (Nem mintha eddig olyan nehéz lett volna megtalálni annak, aki szerette volna.)

12. Az alkotás melyik részét szereted a legjobban? 

A pillanatot, amikor megragad egy ötlet. A pillanatot, amikor nekiugrok a billentyűzetnek, és nem létezik a külvilág, és semmi sem állíthat meg. Azt, amikor egyre csak jelennek meg a szavak a digitális papíron, mint Bob Ross festéke a vászonon, folyékonyan, természetesen, és tökéletes kis hibákkal. Az valami csodálatos:) 

Meg az a hosszadalmas procedúra, amíg megtalálom az éppen a sztorihoz illő betűtípust, beállítgatom a színsémákat, margókat, betűméretet, cím- és headingstílusokat, behúzás-mértékeket, estébé, estébé. A pitfall: néha ezalatt a hosszadalmas procedúra alatt, amit kompulzívan nem bírok kihagyni, mert imádom ‒ gyakran ezalatt szivárog ki belőlem az ihlet/inspiráció, ami miatt nekiültem in the first place. 🙄

13. Az alkotás melyik része jelenti a legnagyobb kihívást? 

(Jó, akkor menjünk kronológiai sorrendben.) Az előbb említett, kedvenc szakaszom után érkezik el a pillanat, amikor is a nagy lendület megszakad, és akkor onnantól csak bámulok a képernyőre, hogy “jó, és most?” Olyanokat mondtak nekem ezzel kapcsolatban, hogy pontosan ezért lenne érdemes egy kicsit megtervezni a történeteimet, mert akkor a struktúra/outline alapján tudnék továbbmenni még akkor is, amikor megállt az impulzív, ihletadta lendület. Egyszer kipróbáltam ezt a megtervezős dolgot, de ezzel csak azt értem el, hogy ez már önmagában megölte az inspirációt, és sokkal döcögősebben és kevésbé kreatívan ment a folyamat. Szóval nem tudom, mit lehet ezzel tenni 🤷‍♀️

14. Milyen eszközökkel és mire szoktál írni? 

Ezt már megválaszoltam ‒ a kedvenc médiumom a digitális szféra (google docs, vagy néha egyéb írói eszközök), mert sokkal könnyebb és szebb az átrendezgetés és a hibák javítása. De persze van, hogy telefonon pötyögök le gyorsan egy párbeszédrészt, ami éppen beugrott, lövök egy béna képet egy helyről, ami tökre beleillene ebbe-abba a történetbe, hogy emlékezzek rá, vagy éppen lefirkálok valami papírdarabra pár szót, ami majd emlékeztet otthon valamire, amit le vagy meg akarok írni.

15. Hogyan lépsz túl az írói válságon? 

HAHAA, ez eddig a legjobb kérdés. Még mindig nem találtam jó stratégiát erre, pedig már hallottam és olvastam nyolcszázat. Van { itt } például egy lista tipekkel, amiket kipróbálhatsz írói válság esetén, vagy { ezek } hasznosak lehetnek, ha megakadtál egy jelenettel. Ilyesmik néha segítenek, néha nem. Actually, a tumblr-ön vagy instán talált #writingprompt-ok néha sikeresen visszahozzák azt a hőn áhított inspirációt.

De legtöbbször csak ülök és várok és nyitott szemmel járok. Bármelyik lomha kő alatt vagy vattacukor-felhő mögött megbújhat az a játékos, fürge, csalfa, imádni- és utálnivaló, drága kis ihlet.

16. Hogyan motiválod magad az írásra? 

Szerintem ezt már megválaszoltam, ha mást nem, részletekben. 

Tudom, hogy van az a nézet, hogy “írj akkor is, ha nem tudod, mit,” de ez nekem ritkán jön be. Abból általában csak az van, hogy bámulok a képernyőre, de hamar elkalandozok más irányokba, és akkor csak rosszabbul érzem magam, mert nagyobb az úgymond kudarcélmény, mintha meg sem nyitottam volna a dokumentumot egyáltalán.

Viszont amit viszont fontosnak tartok és szeretek gyakorolni: ha érzed magadban az indíttatást, az erőt, hogy írj, ám nincs ötleted/ihleted, attól még írj. Ez (is) nagyon nehezen szokott menni nekem, viszont szerintem megéri ezt gyakorolni, hiszen ilyenkor sokszor kiderül, hogy valójában ott volt az az ötlet/ihlet, csak elbújt. Legalábbis ez a személyes megélésem. Nem baj, ha nem a legjobb, amit leírsz először, csak kezdd el, indítsd be a kreatív energiáidat (tök mindegy, mivel: írd le századig szemszögből is az asztalodat, vagy a tájat az ablakod előtt, nem számít), és aztán el fog vinni magával a lendület. Trust the process ✨

17. Kik azok a szerzők, akik inspirálnak téged íróként? 

NEIL GAIMAN. Sokszorosan. Nem csak a könyvei, művei, de a hozzáállása, személyisége, kreativitása is, na meg az írói tippjei, amiket megoszt néha.

Valamint nem tudom nem megemlíteni Raistlint megint és mindig, mert, mint { ebben } a könyvajánlós posztban is kiemeltem, ő egy irtó régre visszamenő, gyökeres inspiráció számomra, aki rávett anno a puszta jelenlétével és egyéni kreativitásával, hogy megniyssam a blogot ‒ nem hagyhatom ki.

Ezen kívül még megemlítendő: { Örkény István } { Pilinszky János } { Petri György } { Lázár Ervin } { Edgar Allan Poe } { Tóth Krisztina } { Kerstin Gier } { Dr Seuss } { Sylvia Plath }  

18. Melyik könyvek inspirálnak téged legjobban íróként? 

A fentebb említett bármelyik alkotó bármelyik alkotása. :)

19. Mi a legjobb írói tanács, amit valaha kaptál? 

A legjobbak azok a tanácsok, amikbe véletlenül ráakadtam itt-ott, tumblr-ön vagy instán. Ilyen például { ez }. Valamint Neil Gaiman tanácsai, mint már említettem, mindig csodálatosak. (Egy pár: { egy } és { kettő }.)

Te mit gondolsz? Mivel egészítenéd ki? Mik a saját megéléseid?

Ha kitöltöd ezt a kérdéssort Te is, ne felejtsd el belinkelni ide ‒ kíváncsi vagyok! :)